Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Márkusné Vörös Hajnalka: Szabadtéri szakrális emlékek levéltári forrásai

Történeti források, forrásismertetések Plébániai évkönyvek vagy krónikák (história domus, história parochiae) Igen becses és értékes adatokra bukkanhatunk a plébániai évkönyvek vagy krónikák lapjain. Ezekbe a kéziratos könyvekbe az egyes plébánosok mind­azt beleírták, ami lelkipásztorkodásuk ideje alatt községükkel, híveikkel és önmagukkal történt. A közlések általában tárgyilagosak, a történtek megíté­lésében viszont mindig megnyilatkozik az író egyénisége és világszemlélete. De éppen a frissen folyó élet megörökítése és a személyes átélésnek a köz­vetlensége adja meg az évkönyvek becses jellegét. Hogy konkrét példát hozzak a feljegyzések jellegére, felidézem a pápai História Domus bejegyzéseit a pápai kálváriára vonatkozóan: „A kálvária készült 1746-ban, a hegy csinált, ingyen hordták a földet. Má­jus 24. A csapó céh a kereszteket felállítja." 1809. június 12. A francia hadsereg megszállta Pápát. „Nevezetes, hogy a kálvária körül tanyázó franciák a Státióknál létezett faragványokat, úgymint a zsidóknak orrait, füleit, és a t. lecsonkíták, egyedül az üdvözítőnk képét hagyva sértetlenül, keresztényi gondolkodásuk és érzelmük tanúsító jeléül." 1849 húsvét utáni jubileum: „Soha Pápán több ember nem jelent meg az áj­tatosságra. Soha buzgóbban nem hallgatták az üdvösség igéit. Soha többen s több készülettel nem járultak Urunk asztalához. Május 5-én a menet a Kálvári­ára történt, s a népség hosszú sora majd az egész kálváriái közt betöltötte!" 1857 „A kálvária egyik legkedvesebb ájtatoskodási helye a pápai híveknek, de az idő viszontagsága a státiokat szintúgy mint a keresztet igen megvisel­te. Orbán János káplán a hívek épülésére tervbe vette a megújíttatást és a plé­bános úrral kezet fogva az egész kálvária az év folyamán kijavíttatott." 1900 „Fényes példáját adta városunkban a hitbéli bizonyságnak Butkovics Ferenczné szül. Kiss Terézia asszony, aki csaknem egész vagyonát a pápai r. kath. hitközség kálvária alapjának adományozta. A nemes adományból már­is renováljuk a kálváriát s nemsokára új díszben fog ragyogni a szép hely, mely felé ezer meg ezer jámbor hívő áhítattal közeledik." 1904 „...Ezeknek az országút partján álló egy tekintélyes város nagy köz­lekedési vonala mellett lévő kápolnáknak ízlésnemesítőknek és formásoknak kell lenniök. Mindenek előtt magasaknak megfelelő - egyszerű, de nemes és komoly plasztikus bejárattal és ízléses párkányzattal kell bírniuk. Legjobb volna a kápolnákat úgy felemelni, hogy kellő számú lépcsőkkel lehetne azo­kat körülvenni. Hisz útmutatók akarnak lenni a boldogabb hazába! Az utak mindig emelkednek a folytonos feltöltések és kövezések által. Ezt látjuk a kálvária kápolnákon is, mert mintha csak a földbesülyednének azok és elvesz­nének. ... Amely egyházi épületnek nincs mondanivalója, annak nincs létjo­ga. ... és ha már költünk, hirdesse az eszmét, amiért nem sajnáljuk rá a pénzt." 19 321

Next

/
Oldalképek
Tartalom