Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Márkusné Vörös Hajnalka: Szabadtéri szakrális emlékek levéltári forrásai

Történeti források, forrásismertetések Plébániai évkönyvek vagy krónikák (história domus, história parochiae) Igen becses és értékes adatokra bukkanhatunk a plébániai évkönyvek vagy krónikák lapjain. Ezekbe a kéziratos könyvekbe az egyes plébánosok mindazt beleírták, ami lelkipásztorkodásuk ideje alatt községükkel, híveikkel és önmagukkal történt. A közlések általában tárgyilagosak, a történtek megítélésében viszont mindig megnyilatkozik az író egyénisége és világszemlélete. De éppen a frissen folyó élet megörökítése és a személyes átélésnek a közvetlensége adja meg az évkönyvek becses jellegét. Hogy konkrét példát hozzak a feljegyzések jellegére, felidézem a pápai História Domus bejegyzéseit a pápai kálváriára vonatkozóan: „A kálvária készült 1746-ban, a hegy csinált, ingyen hordták a földet. Május 24. A csapó céh a kereszteket felállítja." 1809. június 12. A francia hadsereg megszállta Pápát. „Nevezetes, hogy a kálvária körül tanyázó franciák a Státióknál létezett faragványokat, úgymint a zsidóknak orrait, füleit, és a t. lecsonkíták, egyedül az üdvözítőnk képét hagyva sértetlenül, keresztényi gondolkodásuk és érzelmük tanúsító jeléül." 1849 húsvét utáni jubileum: „Soha Pápán több ember nem jelent meg az ájtatosságra. Soha buzgóbban nem hallgatták az üdvösség igéit. Soha többen s több készülettel nem járultak Urunk asztalához. Május 5-én a menet a Kálváriára történt, s a népség hosszú sora majd az egész kálváriái közt betöltötte!" 1857 „A kálvária egyik legkedvesebb ájtatoskodási helye a pápai híveknek, de az idő viszontagsága a státiokat szintúgy mint a keresztet igen megviselte. Orbán János káplán a hívek épülésére tervbe vette a megújíttatást és a plébános úrral kezet fogva az egész kálvária az év folyamán kijavíttatott." 1900 „Fényes példáját adta városunkban a hitbéli bizonyságnak Butkovics Ferenczné szül. Kiss Terézia asszony, aki csaknem egész vagyonát a pápai r. kath. hitközség kálvária alapjának adományozta. A nemes adományból máris renováljuk a kálváriát s nemsokára új díszben fog ragyogni a szép hely, mely felé ezer meg ezer jámbor hívő áhítattal közeledik." 1904 „...Ezeknek az országút partján álló egy tekintélyes város nagy közlekedési vonala mellett lévő kápolnáknak ízlésnemesítőknek és formásoknak kell lenniök. Mindenek előtt magasaknak megfelelő - egyszerű, de nemes és komoly plasztikus bejárattal és ízléses párkányzattal kell bírniuk. Legjobb volna a kápolnákat úgy felemelni, hogy kellő számú lépcsőkkel lehetne azokat körülvenni. Hisz útmutatók akarnak lenni a boldogabb hazába! Az utak mindig emelkednek a folytonos feltöltések és kövezések által. Ezt látjuk a kálvária kápolnákon is, mert mintha csak a földbesülyednének azok és elvesznének. ... Amely egyházi épületnek nincs mondanivalója, annak nincs létjoga. ... és ha már költünk, hirdesse az eszmét, amiért nem sajnáljuk rá a pénzt."

19 321