Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése Mint korábban láttuk, Inkey Boldizsár mindent megmozgatott az 1770-es évek végén, hogy kanizsai kálváriáját remete gondozhassa. Lincz András után Mesterházyt szerette volna erre a feladatra „megszerezni" a püspöktől. Bajzáth József püspök Inkeyhez írt levelében tudatja a földbirtokossal, hogy Mesterházy azelőtt ivott és pereskedett, ezért remeteségéből elmozdították, viszont ha megjavul, nincs ellenére, hogy Inkey patrociniuma alatt, koldulás nélkül a kanizsai kálvária őrzője legyen.

101 Remeténk végül nem kerülhetett Kanizsára. 1781-ben Zalaszentgrótra költözött rokonai közé és ott vagyonából élt.

102 Itt is folytatott papi tevékenységet. Augusztus 21 -én, szeptember 6án és október 8-18. között keresztelt, kisegítve a plébánost.

103 A király 1782. évi remetéket feloszlató rendelete után a helytartótanács március 14-én felszólította a veszprémi püspököt, hogy az egyházmegyéjében még működő két remetét szekularizálja.

104 Mesterházy még közel egy évig élt Szentgróton, 1783. február 11-én halt meg.

105 Ezekből az epizódokból is látható, hogy remetéink között is voltak kevésbé fegyelmezett és kusza életű személyek. Többen kóboroltak, nem tudtak remeteségük területén megmaradni, zavaros pénzügyekbe keveredtek, kereskedtek, nem egy esetben fogadalmaikat megszegve asszonyokkal álltak össze, és azok között, akik szőlőhegyen remetéskedtek, többen részegeskedtek. Ezeket látta az illetékes egyházi vezetőség, koronákkal, vizitációkkal próbálták kezelni a botrányos ügyeket. 1770. május 6-án Drávecz József vikárius a papsághoz intézett körlevelében szintén a kóborlásra hívta fel a papok figyelmét. Kötelességük figyelmeztetni a kóbor remetéket, és vegyék rá őket, hogy ha nem is minden hétköznapon, legalább vasár- és ünnepnapokon jelenjenek meg a miséken, ezeken szolgáljanak és havonta gyónjanak."*

6 Olyan esettel is találkozunk, hogy a remetének jelentkezőnek korábbi fegyelmezetlen élete miatt nem engedték a remeteruha felöltését. Purman László a búcsúszentlászlói ferences konvent gvardiánja 1735-ben tudatta Acsády Ádám püspökkel, hogy Fabics László harmadrendi ferences sok bűnt követett már el, iszákos, lopott a gvardián szobájából, amiért a provinciális elküldte a rendből, aki most egy remeteségben akar élni. Purman természetesen nem ajánlotta Fabicsot előélete miatt. A visszaélésekről több iratunk maradt fenn, mint a példás életű remetékről, de - mint már említettük - szép számban található a remeték életét dicsérő adat is. Most arra a kérdésre keressük a választ, hogyan lehetett valaki remete. Beöltözés, noviciátus, fogadalmak 1753-ban Vasvári Szabó József Padányi Bíró Márton püspökhöz címzett felvételi kérelmében többek között ezeket olvashatjuk egy 18. század köze-