Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században
Egyháztörténet, felekezetek együttélése ferream in monte Lőrinczkő") maga a remete, Heim György építette fel 1759-1761. között. A plébánosnál lakott, amíg a munkával el nem készült." Veissense Bálint, aki Heim noviciusa akart lenni, 100 forintot szándékozott a kápolna építésére adni." A somlói Szent Margit kápolna melletti remeteséget Somlóvásárhely lakói építették („Eremitorium.. .per Oppidanos aedificatum"), 4 a székesfehérvári Szent Donát kápolnánál lévő „Hajlékotska" az esztergomi érsek és a városi tanács beleegyezésével a hívek és Tőke György harmadrendi ferences remete pénzéből épült fel." Remeteségeink legnagyobb részben a veszprémi püspök joghatósága alá tartoztak, akinek a remeték felügyeletében a vikárius, és a helyileg illetékes egyházi hivatal volt segítségére. így a legtöbb remete felügyeletét az a plébános látta el, akinek a körzetében a remeteség feküdt. A Somlón fekvő Szent Márton kápolna a dobai plébános felügyelete alatt állott, míg a Szent Margit kápolna remetéje Somlóvásárhely papjának tartozott engedelmességgel. Mivel Vásárhely és a kápolna a középkor óta az (előbb bencés, majd premontrei) apácakolostor birtoka volt, kiváltságos helyzetét az újkorig megtartotta. 56 Ekkor már a pozsonyi klarisszák birtokolták. A 18. században számukra sem volt közömbös a remeteség, hiszen a remete élelmezéséről, ruházatáról és tűzifájáról ők gondoskodtak, de egy 1779. évi adat szerint vizitálták is és gondot fordítottak rá." A vörösberényi jezsuita uradalom mámai birtokán élt Csepela József 37 éves pap-remete. A jezsuiták a 17. század dereka óta birtokolták a veszprémvölgyi kolostor javait, joghatósága fölöttük a győri kollégiumuknak és az esztergomi érseknek volt. Csepela felügyeletét így természetesen a jezsuiták látták el, ők fizették és élelmezték. Lelkipásztorkodott, a templomot igazgatta és a jezsuita birtokokat adminisztrálta. 58 A joghatóság kérdése mégsem volt mindig egyértelmű. Padányi Bíró Márton püspök ugyanis 1753. januárjában Borsodi Péter mezőkomáromi plébánost küldte a mámai remetékhez (plurálisban), hogy vizsgálja meg életüket és hogy kinek a jurisdictioja alá tartoznak. Csepela Borsodi azon kérdésére, hogy a veszprémi püspök, vagy az esztergomi érsek joghatóságát ismeri-e el, azt válaszolta, hogy mivel a föld urai a győri jezsuiták, ő az esztergomi érsek alá tartozik. Forrásunkból kitűnik, hogy Csepela, mivel azt hitte, hogy a távozni készülő püspöki megbízott kocsijával szérűjébe akar hajtatni, kiabálni kezdett vele és tudtára hozta, hogy többet nem szeretné ott vizitátorként meglátni. Borsodi megbízójához írt levelében kifejti: Csepela magatartásának hátterében az állhat, hogy a távoli érsek és a közeli püspök közül inkább az előbbit választaná, mert hibáit így könnyebben rejtegetheti. 59 A veszprémi püspök természetesen nem hagyta annyiban a dolgot: 1754. augusztusában Len thy István vikáriusa kiállította Csepela jurisdictioját és investituráját. 60 Valószínűleg ennek mégsem lehetett nagy foganatja, hiszen 1761-ben az esztergomi érsek joghatóságát több forrásunk is bizonyítja. 61 8 8
