Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században
Egyháztörténet, felekezetek együttélése A székesfehérvári remete - a várossal együtt - szintén az esztergomi érsek joghatóságába tartozott és rá is a városban nem sokkal korábban megtelepedett jezsuiták felügyeltek. 62 A remeteség üresedésekor annak kulcsait a Városháza vette őrizet alá. 6 ' Pápa városa és kálváriájának remetesége 1777-ig a győri püspökség területén és az esztergomi érsek jogi irányítása alatt állt. Ez után került a veszprémi püspök területére és kezelésébe. Az illetékes püspökök természetesen megpróbálták a remeték életmódját is szabályozni. A veszprémi egyházmegye területén 1759-ben ezt Padányi Bíró Márton kísérelte meg. 64 Minden esperesnek meghagyta, hogy esperesi kerületének koronáira a remetéknek is el kell menniük, ott be kell számolniuk remeteségük helyéről, idejéről, valamint arról, rendelkeznek-e püspöki, vagy vikáriusi engedéllyel. A plébánosok kötelessége volt felügyelni életmódjukra, erkölcseikre, hogyan viselik gondját kápolnájuknak, és tagjai-e valamely rendnek. A plébánosnak tudnia kellett, földesúri alapítványból, vagy alamizsnából éltek-e. Ha életmódjuk nem felelt meg az elvárásoknak, a koronán meg kellett feddni őket, ha nem értek el náluk javulást, ezt a püspöknek kellett jelenteni. Ezen előírásokhoz regulákat is csatoltak. Ezeket a plébánosok a hatáskörükbe tartozó remetékkel kötelesek voltak betartatni, és beírni a plébániai könyvbe. 61 Eletüket Remete Szent Antal szabályaihoz akarták igazítani. Ezek szerint hosszú zsákruhájuk silány anyagból készüljön és nem egészen fehér legyen. Hordaniuk kellett a rózsafüzért, ellenben fegyvert nem tarthattak maguknál, és pénzt sem három éjszakán túl. Az általuk szigorúan a gyűjtőterületükön belül - gyűjtött alamizsnát a plébánosnál kellett őriztetniük. Ha területüket átlépve koldultak, a plébánosnak kötelessége volt az alamizsnát elvenni tőlük. Az előírt imádságon túl naponta három Miatyánkot és Üdvözlégyet kötelesek voltak elmondani a püspökért és ugyanannyit a hely patrónusáért. Minden második vasárnap és a főbb ünnepeken gyónniuk és áldozniuk kellett, vasár- és ünnepnapokon részt kellett venniük a misén és a prédikáción. A trentói zsinatra hivatkozva eltiltották őket az iparosok által végzett testi munkától. Táncba és lakodalomba nem járhattak. Gyűjtőterületükön az ifjúságtól ki kellett kérdezniük a katekizmust. 66 Természetesen, ha egy remete az előírásoknak megfelelően viselkedett, arról bővebben nem hallunk. Számos remetéről tudjuk, hogy plébánosa, püspöke, vikáriusa jó véleménnyel van életmódjáról. A veszprémi esperesi kerület 1760. május 7-i koronájának jegyzőkönyve szerint Orzeli Péter márkói plébános és a szomszédos plébánosok dicsérték Borstarffer Dániel márkói remetét Heim György kislődi remetével egyetemben. 67 Heim György a kislődi plébános felügyelete alatt állt minden tekintetben, sőt ebben az időben - míg fel nem építette hajlékát - plébánosánál lakott, aki dicsérte példás életét. 6 " Az egyházi felettesek igen fontosnak tartották, hogy embereik a számukra kijelölt helyen éjszakázzanak. A szintén jó erkölcsű Regler Ferencről forrásunk tudatja, hogy nem szokott remeteségén kívül éjszakázni, csak 89
