Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése Röviden szólnunk kell az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendről, a pálosokról is. Az 1220-as években Bertalan pécsi püspök összegyűjtötte az egyházmegyéje területén élő remetéket, majd néhány évtizeddel később a veszprémi egyházmegye területén Özséb, esztergomi kanonok szervezte közösséggé a Pilis erdeiben rejtőzködő remetéket. A nagy népszerűségnek örvendő szerzetesrend lakóhelyei a 15. század végéig főként középhegységeinkben, dombvidékeken, falvaktól távol eső völgyekben, források, patakok partjára épültek (Pilis, Balaton-felvidék, Baranya, Zemplén) és a középkor végén érte el fénykorát.

12 Noha Szent Romuald elindult Magyarországra, nem érkezett meg oda, ugyanúgy, ahogyan a középkor folyamán tanítványai sem. A karthauziak négy középkori alapítása - bár igen fontos volt - mégis kevésnek mondható, talán éppen a remeteéletet kisajátító, népszerű pálos rend térnyerése miatt." A remeteség tehát a 3-4. században Egyiptomban alakult ki. Innen hamar elterjedt Európában és az egyiptomi kezdetek után második virágkorát a 1011. században élte, főként az európai remetemozgalom bölcsőjében, Itáliában. Innen számos csatornán, számos képviselő útján eljutott all. századi Magyarországra is, ahol ekkor szintén virágkorát élte. Ugyancsak a 10-11. századra tehetjük a klasszikus remeterendek, a közös magányban élő rendek megalapítását. Ilyen Magyarországon is keletkezett, amely meggátolta, hogy az Európa más vidékein létrejött rendek nagyobb teret nyerjenek magyar földön. Ezek után térjünk rá a remeteélet újabb virágkorára, a 17-18. századra és itt főleg a magyarországi remeteségekre. Remeteélet a 18. században A 16-17. században a reformáció, a vallásháborúk, a török dúlás megakasztotta a fejlődést, másrészt - ahol nem volt mindennapos a hadba vonulás elmélyülést célzó kezdeményezéseket is szült. Pamplonában 1670-ben 65 remete létrehozta konfraternitását, számuk a 18. század derekára 1300-ra emelkedett. Montserrat monostora körül kis remeteségek húzódtak meg, Loyolai Szent Ignác is itt elmélkedett megtérése után. Mallorca szigetén Szent Pálról és Szent Antalról nevezett remeték alakítottak kongregációt, de spanyol földön a ferencesek is létrehoztak remeteségeket. A Rajna-vidéken szintén Szent Antalról nevezett remeték éltek, s német területeken is különféle remetkongregációk születtek.

14 Alsó-Ausztriában 1712-ben csak nyolc remete élt, akik egymással nem tartottak semmiféle kapcsolatot. 1723-tól szövetséget alkottak és három évenként összejöttek, sőt számuk olyan rohamosan nőtt, hogy Judenauban, Liechtenstein herceg birtokán káptalant építettek, ahol ügyes-bajos dolgaikat rendszeresen megtárgyalták.

15 A remete82