Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése ségek virágzását a felvilágosodás, a francia forradalom, az osztrák-magyar területeken pedig II. József politikája szüntette meg. Mint láttuk, a remeteség fogalma egyre inkább mind a közösségi életformát, mind az egyéni remeteéletet magában foglalta. Magyarország török megszállása nem kedvezett egyik irányzatnak sem, a 17. század végétől viszont a közösségi és az egyéni remeteélet is újra felvirágzott. A századfordulón gyors ütemben három kamalduli monostort is alapítottak: Zoborhegy (1695), Lánzsér (1701) és Lehnic (1705). Majki házukat 1737-ben kezdték építeni. Az egyes cellákat különböző családok adományaiból, különböző szentek tiszteletére készítették, összesen tizenhetet. A templom alapkövét csak 1753-ban helyezték el. A remeteséget lényegében húsz évig állandóan építették, de kisebb építkezések egészen II. József 1782. február 21-én kelt feloszlató rendeletéig zavarták a szerzetesek életét.

16 A szerzetesi életet azonban nem csak az állandó építkezések zavarták. Egy 1777-ben kezdődött érdekes levélváltásból sok mindent megtudhatunk a majki remeteéletről.

17 A leveleket egy harmincéves, eszményeihez ragaszkodó, lelkileg finom, szellemileg képzett, jó megfigyelőképességű rendtag írta közvetlen tapasztalata alapján. A címzett Giuseppe Garampi bécsi pápai nuncius volt. Oszy Celesztin már hat évet töltött a kamalduliak között, ahová őszinte szándékkal lépett, a bűnbánat és a magányosság vonzására. A próbaév után az emberi törékenység, a társak rossz példája és az elöljárók hanyagsága miatt lagymataggá vált. Beszámolója szerint Majkon a hízelgés számít, hiányzik az őszinte szeretet és az egymás iránti tisztelet, valamint örökös a nyugtalanság. A magányt alig tartja meg valaki, a vezetők és a rendtagok egyaránt kijárnak a környező falvakba, ott szórakoznak, világiakkal társalognak, s világias szellemet visznek vissza magukkal a remeteségbe. Nem tartják meg a szilenciumot, balgaságokról csevegnek, gyakori a testvérek közötti viszály, henyélnek és többet alszanak az előírtnál. Mindennek fő oka az elfoglaltság és a munka hiánya. Mindezek miatt menekülni akart Majkról. Mások elbeszélése és Armand de Ráncé a szerzeteséletről szóló könyve alapján a francia trappisták közé akart lépni. Ez ügyben már kétszer is írt a trappista apátnak, de választ még nem kapott. A nuncius erről a tervéről két levelében is megpróbálta lebeszélni. És mivel Oszy ügye II. József feloszlató rendeletéig elhúzódott, valóban elhagyhatta a majki remeteséget és végül az itáliai anyamonostor fogadta be. E történet igen jellemző a kor szerzetességére. A 18. század második felében a szerzetesi intézmény a belső bomlás egyre szaporodó jegyeit mutatta. Hitetlenségről még nem lehet beszélni, a vallás közösségi és egyéni gyakorlatai a szokott mederben folytak, a külső keretek sértetlennek látszottak, azonban a felvilágosodás szelleme és az egyre inkább megnyilvánuló új életstílus a kolostorokba is behatolt. Az elöljárók és az alattvalók viszonya megromlott, csökkent a közösségek fegyelme, kiéleződtek a nemzeti ellentétek, 83