Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Kriza Ildikó: A pétfürdői református egyházközség a háborúban és a kommunizmus idején

Egyháztörténet, felekezetek együttélése ről a várpalotai adatok sokáig stagnáló számainak hirtelen növekedéséből közvetve informálódhatunk. Az 1933-ban önállósodott vegyi üzem és a műtrágyagyár, később az olajfinomító, valamint egyéb üzem alkalmazottainak letelepedésével ütemesen gyarapodott Pétfürdő."

1 A háborúban hadiüzemként működött, később a „szocialista vegyipar"-ban élvezte a kiemelkedő szerepet a megkülönböztetett állami támogatással együtt." 1932. után, a vegyi üzem szervezésével egyidejűen az ország különböző részéről toborozták a gyár alkalmazottjait. A munkások nem csak a környező falvakból jöttek, hanem távoli, munkanélküliségtől szenvedő alföldi telepekről.

12 A mérnökök egy része a 30-as évek ádobosaiból (ADB) került ide. A betűszó jelentése: Állástalan Diplomások Bizottsága, amely mára elfelejtődött, de a Horthy-korszak egyik súlyos gondjának, a munkanélküliségnek a bizonyítéka. A gazdasági válság következményének említése azért indokolt,'

1 mert az új település létrehozásakor ezek az emberek az otthonteremtés emberi igényével kerültek erre a helyre.

14 A gyárteleptől kissé távolabbi külső lakótelepet a modern építészeti elvárások szerint tervezték. A sakktábla elrendezésű utcák között, egy kissé magasabb dombon épült a templom, egyszerre a lakóházakkal. Az ország és a helybeli lakosság vallási megoszlása miatt római katolikus templom készült." Kisebb számban voltak a reformátusok és az evangélikusok. A már működő és a jó feltételek között virágzásnak indult település református lakói körében a 40-es évek elején megfogalmazódott az óhaj saját, önálló egyházközség létrehozására. A háború miatt a vegyi gyár jelentősége megnőtt, hadi üzemmé nyilvánították és ezzel összefüggően a mérnökök, munkások felmentést kaphattak a katonai szolgálat alól. A háborús konjunktúra idején jelentősen emelkedett az alkalmazottak keresete,

16 nőtt az életszínvonal, fokozódott a kultúra iránti igény.

17 A református egyházi élet a háborúban A református vallásúak Várpalotához tartoztak, és az ottani lelkész, Hölgye Endre látta el a szolgálatot. Kéthetenként tartott istentiszteletet az állami népiskola tantermében, a közbeeső heteken gyári autóbusszal jutottak el a hívek Palotára a templomba.

IS A keresztelés, temetés, esketés is ott történt. A betelepüléssel gyorsan gyarapodó református lakosság 1943-ban a Dunántúli Református Egyházkerület püspökéhez fordult és kérte a gyülekezet önállósulását. Törekvésüket támogatta a gyári vezetőség és a főként mérnökökből, értelmiségiekből, köztiszteletet élvező emberekből szerveződött presbitérium. Az igazgatóság 1942-ben a református templom helyét a katolikus templom szomszédságában, a „templomdombon" jelölte ki, amely központja volt a gyári munkások számára épített újtelepnek. 64