Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Szőcsné Gazda Enikő: Orbai széki eklézsiakövetés a XVII–XVIII. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése zaknak, hogy a vétkek elkerülése végett „kiki mind az ő szokott vallásában recepta religióján valókat mindenütt ez országban szabadon vizitálhassák, fogyatkozásokat reformálhassák, és jókot is jobbítani és az vétkeseket érdemek szerént való büntetéssel, minden erejekkel, hasznos, jóságos és dicséretes cselekedetekre indítsák."

3 Tehát nem tudhatjuk pontosan, hogy Háromszék Kovászna környéki falvaiban, vagyis régi nevén Orbai széken mikor kezdődhetett el az eklézsiakövetés szokása, de az bizonyosra vehető, hogy a Medgyesi Országgyűlés végzései bátorítást és szabad kezet adtak az egyházi törvényszékeknek. Az orbai egyházmegye 1677-től kezdve rendelkezik vizitációs jegyzőkönyvekkel, és már a legelső lapokon találunk eklézsiakövetésekről szóló bejegyzéseket. A XVIII. században nagyon elterjedtté váltak az egyházi büntetések, a század elején még gyakoribbak a pénzbírságok, a századvégen viszont a leggyakoribb fegyelmezési móddá az eklézsiakövetéssel egybekötött testi fenyítés vált. II. József uralkodása alatt itt is leáldozott e büntetésmód alkalmazása: a kalapos király ugyanis az egyházi hatalom megzabolázására törekedve, betiltotta az eklézsiakövetéseket a pénzbírságokkal és testi fenyítésekkel egyetemben, csupán az egyházi személyek felülvizsgálatára, és a lelki problémák megoldására korlátozta a papok hatalmát. A felvilágosult abszolutista uralkodó halála után rövid ideig reneszánszát élte orbai széken is e büntetésmód, de a századfordulóval már elvesztette korábbi virágzását. A XIX. század végéig még szórványosan fellelhetünk ugyan egy-egy eklézsiakövetére vonatkozó bejegyzést az anyakönyvekben, ezután teljesen nyoma vész orbai széken. Ma már a nép tudatából a fogalom-elnevezés is kiesett, ez is jelzi a szokás tökéletes kihalását. Helyét a „megszólás" vette át, vagyis az a kipletykálási forma, amely nyomán a bűnös megszégyenül, és esetleg megtér bűnéből. Az eklézsiakövetések lefolyása A vizitációs jegyzőkönyvek igen ritkán tájékoztatnak arról, hogyan is követ a deviáns személy eklézsiát. Az egy-két bejegyzés csak azt sejteti, hogy az egész gyülekezet előtt vagy a presbiterek előtt végezhette el a bűnös bűnbánatát. Mivel a háromszéki egyházak irattárában több helyen fellelhetőek az 1791-es Küküllővári Zsinat eklézsiakövetésekre vonatkozó pontosításai, így valószínű, hogy korszakunk végén eszerint celebrálták le az orbai széki papok is az eklézsiakövetéseket. Mivel e zsinati végzés is eléggé ismereden, idézném: „A házassági kötélbe nem lévő Személlyek egyszeri botránkoztatásokért kövessenek Ekklésiát az helységbe lévő Consistorium előtt, vasárnap nap délelőtt oly móddal, hogy a Pap a Templomba az előtt ki jelentse, és a kik(ne)k tetzik a Consistoriumi Házba jelen lenni azokot tudósítsa. De ha az ilyenek egybe kelnek és 50