Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Szőcsné Gazda Enikő: Orbai széki eklézsiakövetés a XVII–XVIII. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése törvénytelen testi közösüléseket Törvényes Házassággal fel váltják a Lakodalmi Gyülekezet előtt is reconciliálhatnak, minek előtte öszve esküdnének. A kik másodszor anyivalis inkább töbször botránkoztatnak, azok a Templomba vasárnapi napon kövessenek Eklesiát. A Nős Paráznák pedig egy hét alatt a Templom ajtajába fel járván, ugyan a Templomba Vasárnap reggeli Isteni Tisztelet végén ha töbször bűnhődnek valamenyiszer történik, annyi hetek alatt állyanak Isteni Tisztelet óráin a Templom ajtajába, és azután való Vasárnap kövessenek Ekklésiat. A Papok a meg dorgálást azok(na)k bűnök mekkoraságához szabják. A kik el vallás végett alkalmatosságával hit meg szegésért ítéltetnek az Ekl(esi)a követésre a Sz. Szék színén véghez vihetik."

4 E zsinati jegyzőkönyvekből is látható, hogy az eklézsiakövetés az egyházból való időszakos kirekesztést is jelentett. A bűnös a szent helyet megközelíthette, de küszöbét mindaddig át nem léphette, amíg vétkét meg nem bánta. Ott kellett állnia a jobbágyok, zsellérek, koldusok és jövevények állóhelyei mögött, akár nemes, akár „nemtelen" volt. A háromszéki eklézsiák büntetéseinek 1700-as összeírásából ugyanis kiviláglik, hogy az egyházi büntetések nemesekre és alsóbbrendűekre egyaránt vonatkoztak. Az eklézsiakövetést a bűnökhöz mérten mindenki egyformán végezte, csupán a pénzbüntetések voltak nagyobbak a nemesek, alacsonyabbak a jobbágyok esetén.

5 A kirekesztettség nyomasztó élmény lehetett: az ajtóban álldogálót az egész falu szemügyre vehette, így bűne nem maradhatott titokban. Ebben különbözött a gyónástól, amelyről csak a pap és a vétkes tudott. A katolikus pap a halálos vétkekért sem adhatta a világi hatóságok kezébe a gyónót, a reformátusok viszont súlyos vétkekért a világi törvényszék kezébe kerültek. Az eklézsiakövetés tehát szoros rokonságban állt a szégyenoszlopokhoz állítással, a kipellengérezéssel. Ettől abban különbözött, hogy az eklézsiát követettnek a nyilvános bocsánatkérés után nem emlegethették a bűnét. Az Orbai széki vizitátorok ugyanis nem egyszer eklézsiakövetésre ítélték azt is, aki a nyilvánosan megvallott bűnt felemlegette. A kipellengérezettet ezzel szemben a köztéri kiállításkor kigúnyolhatta az egész falu. Büntetése élete végéig tartó megbélyegzés volt, például tanúkihallgatásokkor nem fogadták el az egyszer már kipellengérezett ember tanúskodását. Vagyis az ilyen személy teljesen elvesztette már a becsületét. Tehát az eklézsiakövetés valamivel enyhébb büntetés volt, mint a kipellengérezés. Igen gyakran alkalmazták együtt a vessző- és korbácscsapásokkal, valószínűleg ez volt a leghatékonyabb enyhe büntetés. Az eklézsiakövetéssel büntetett bűnökről Az 1677-től induló Orbai széki vizitációs jegyzőkönyvek első eklézsiakövetéssel büntetett vétke a káromkodás volt. 1680-ban a kovásznai Szabó Istvánt 51