Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések ges életélmény volt, mely állapot a mai, steril életvilágainkban különösen kegyetlen valóságnak tűnhet. A félelem Arthur E. Imhof, Jean-Noël Biraben munkáját felhasználva, igen szemléletesen mutatta be a pestisjárványok „vég nélküli csapásainak" térbeli kiterjedését. Három gyűrűt vont a pestissel érintett területek köré, és így próbálta szemléltetni a járványoktól való konkrét félelmet. A „rémhír" veszélyzóna azokat a területeket jelölte, ahonnan a bizonytalan ijedelmek, a messziről jövő, lehetséges új járvány-hullámokról szóló híresztelések indultak ki. A „rettegés" veszélyzónából a folyamatos, bizonytalan rettegés hírei érkeztek. A „félelem" zónája pedig azt a területet jelölte, ahol a járványtól való konkrét, a közvetlen közelben való, igencsak reális félelem uralkodott.

6 A Batthyány-uradalmak központi levéltárának iratai alapján mi is megrajzolhatjuk a konkrét félelem, a látens rettegés és a rémhírek okozta mentális akció-rádiuszokat. A Batthyány levéltár több száz irata közül Iványi Béla szám szerint 381 olyan levelet, tiszttartói jelentést, számadást közölt, melyekben előfordulnak pestisről való híradások. Ezek a levelek folyamatosan tudósították a birtok urát, hogy mikor, hol, és milyen mértékben pusztított a járvány. A levelekben említett pestises helyek száma alapján grafikonos ábrán is szemléltethetjük ezt. Mindezekből kiválasztva a legkritikusabbnak számító 1644. évet a három zónából származó hírek alapján a következőképp jellemezhetjük a kortársak lelkiállapotát. A „rémhír" zónájából származó híreket legjobban Sankó Boldizsár Batthyány I. Ádámhoz írt levele szemlélteti, mely 1644. július 24-én kelt, Kiskomáromban: „Ez idén pestis és az nagy hadak rajtunk fognak regnálni [...] azt beszélik Szigetwárban 50 és 60 kiviznek egi nap, egiholnap alat ezernél több holt el, Kopanból az bék és Szahin ispahiak mind el futottak, éyel egi ember be szólt az vigiázóhoz, hogy ha ásó kapájok vagion-e, ha nincs késétsenek, mert az bék 15 napra megh hal, az töröknek csak harmada sem maradoth, el iyeduén, hogi az vigiazo ugh bezélte ezeket, el futottak belőle, jó rézé az feő emberinek Kapósban, Segesden, Börzönczén, sok az ki el holt, el rémültek az halál miatt, Kanisát is mind onéd alól járnak őrizni, ezek igen el haltak, háromszáz jó lovast eligh találhatnának."

7 Sankó tehát a törökök helyzetét ecsetelve leírja azok kétségbeejtő állapotát, melyből megtudjuk, hogy a török katonák rémülten menekülnek biztonságosabb területekre, nem törődve azzal sem, hogy a végvárak helyőrségek nélkül maradnak. Az uradalmak központjából szemlélve ezeket a híreket még akár kedvezőeknek is mondhatnánk, hisz a törökök a pestisjárvány okozta pánik miatt nem támadtak az északabbra fekvő területekre. A levelek tanúsága szerint 1644-ben 363