Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Nagy Varga Vera: Egyházjogi és liturgia-történeti adatok a kereszteléshez fűződő szokások kutatásához
Egyháztörténet, felekezetek együttélése A Telegdi-féle (1583) előírással kapcsolatban - ...baptizet puerum, ter fundens ambalus manibus, aquam super caput eius - Török Mihály megjegyzi: tehát már a mai gyakorlat, csakhogy edény helyett a két markával meríti a pap a vizet és azt önti háromszorosan a kisded fejére. Az 1583. és 1596. évi esztergomi szerkönyvek már ráöntést rendelnek el. Ezt, az 1460. évi szepesi zsinaton hozott rendelkezést akkor még új szokásnak minősíti Török Mihály és Knauz Nándor is. A keresztelést a szülést követően legfeljebb 8 napig lehetett halasztani, az 1629. évi zsinat pedig 12 napnál többet a kiközösítés terhe alatt tiltott meg. Knauz Nándor ehhez fűzött megjegyzése: e rendeletből úgy látszik, a törvénytelenül születetteknél büntetésből későbbi időpontra halasztották a keresztelést. 21 Pontos származási hely megjelölése nélkül Knauz Nándor szükségesnek tartotta az alábbi összegző mondatot: „a görög rítus iránt oly ellenszenv uralkodott, hogy pápai rendelet volt érvényességének elismerésére szükséges". 22 Az 1460. évi Szepesi Zsinat a keresztszülők számáról: három keresztapa (!) lehessen és pedig nem szerint két férfi és egy asszony vagy megfordítva. Az ettől eltérőket az egyház kiközösítéssel fenyegette meg. Az 1630. évi Nagyszombati Zsinat legfeljebb két keresztapát engedélyezett. A keresztelőkútnál a fiút a keresztapa, a lányt a keresztanya tartotta. 2 ' Schräm Ferenc észrevételeiből a vonatkozó adatok: „a keresztkútnál a kisded levetkőztetendő.; a fiút a keresztapa, a lányt a keresztanya arccal kelet felé fordítsa". 24 A kereszteltek anyakönyvének vezetéséről először az 1515. évi Veszprémi Zsinat rendelkezik. A Telegdi-féle Agendarius előírja az effeta rítust, mely az érzékszervek megjelölését jelenti. 2 ' Schräm Ferenc gyűjtéséből (a forrás pontos megjelölése hiányzik) idézem: „Magukban a szertartásokban is nagyon sok érdekességet találhatunk, pl. keresztelésnél a pap köpjön a földre, jobb keze hüvelykujjával vegye fel a sarat, ezzel kenje be a kised fülét és orrát; más forrás szerint a bal kezével vegyen fel a földről port, készítsen nyálával sarat, azt használja." 26 A fiúk és a lányok felett különböző exorcizmusokat végeztek. 27 Radó Polikárp közreadta a keresztség szentségének teljes liturgiáját, amelyet a XVI. század elején egy pécsi ferences jegyzett be egy 1498-as misekönyv toldalékába. Az exorcizmus a szertartás első részében azzal fejeződik be, hogy a pap a gyermek arcára lehel: „e lehelés által vedd a Szentlelket". 28 A XVI. századi szertartás része volt a só (bölcsesség sója) megáldása és ezt követően a pap sót tett a gyermek ajkára. 29 A bérmálás magyar elnevezés egy déli szláv (szerb-horvát, vagy szlovén) bermati igének a változata, amely a latin firmare, vagy a népi latin fermare (erősíteni) ige átvételéből alakult. 30 Az 1494-es Nyitrai Zsinaton rögzítették a következőket: „A bérmálás a 34
