Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Nagy Varga Vera: Egyházjogi és liturgia-történeti adatok a kereszteléshez fűződő szokások kutatásához

Egyháztörténet, felekezetek együttélése második szentség, melyet Krisztus alapított, aki megerősítette apostolait, s úgy rendelte, hogy az apostolok erősítsék meg a híveket. Bérmálkozni csak egyszer lehet...". A bérmálással kapcsolatban a chrismale felkötéséről és 1-3 napig kötelező viseléséről is intézkedtek a zsinatok. Az 1382., 1450. és 1494. évi szövegekben is szükséges kellék (szentelmény) a szent kenetet fedő ruha, amelyről részletesebben a Telegdi-féle agendában is említés történik. „Valami kicsin ruhácskát hozzon kezébe (a bérmaszülő), kivel a fejet bekösse, még a szent kenet rajta megszáradand, a kötést egyházi emberrel oldoztassa le róla és ruhácskát vettesse a tűzbe, a kenet helyét pedig szentelt vízben egy kevéssé megmossa." Az előírt „fehér ruha" már az 1279-es budai zsinat előírásai között szerepelt.

31 A bérmálkozó életkoráról 1583-ból az esztergomi szertartás előírása szerint: „Oly kitchin gyermechkét sem kell bérmálásra vinni, akinek annyi eszecskéje sem volna, hogy idővel megemlékezhetnék róla, hogy megbérmálkozott." A Nagyszombati Zsinat előírása 1629-ből fiúknak férfi, lányoknak nő legyen a bérmaszülője.

32 A keresztszülő kötelező ajándéka a magyar szokásokban: korozsma A magyar nép keresztelői szokásaiban a keresztanya első kötelező ajándéka a korozsma volt: az elmaradhatatlan fehér házi vászon és szentelt gyertya , amelyet a keresztgyermek halála esetén is meg kellett adnia. Egyes helyeken a keresztelést követő lakoma elnevezése is korozsma. Az elnevezést a tájszótár adatai szerint a nyelvterület különböző pontjain: korozmo, dorozsma, kaluzsna, kolozsna. A bérmaajándék régi neve bérmakorozsma. Lényeges, hogy az ajándék nem maradhatott el, hónapok, évek múlva, de legkésőbb a keresztgyermeke lakodalmáig oda kellett adnia. A fehér házi vászon korozsmát a későbbiekben egy öltözet ruha, a korozsmaruha helyettesítette. Ha a keresztgyermek meghalt, akkor abban temették el. Keresztelő, házasságkötés és temetés alkalmával is szüksége van a keresztény embernek a korozsmára, amint ezt a néphit adatok is megerősítik. A kereszteletlen gyerek feljáró szellemét a pótlásként odadobott fehér ruhadarabbal elégítették ki szimbolikusan, mert a túlvilágon ezzel tudta igazolni, hogy mégis részesült az első szentségben. Megőrződött ez az „elföldelni korozsmának" kifejezésben. Bálint Sándor véleménye szerint a szó a biblikus görög charizma 'kegyelmi ajándék' átvétele a magyar nyelvben. „Voltaképpen a Királyi Ember lakomájából a mennyegzős ruha evangéliumi példázatából (Máté 22:1-14) merített ösztönzést, nyilvánvalóan még a középkorban." Szeged környékéről örökítette meg magyarázatát: „Aki nem kap korozsmát, annak majd pőrén kell az angyalok előtt szégyenkeznie."

33