Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti torrósok. forràsismertetések Deáky Zita A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig A papok gyógyító tevékenységnek, azaz az orvoslás és a papi funkciók természetfeletti kapcsolatának nagy múltja van. Ez a kapcsolat az évezredek és az évszázadok során fokozatosan változott, ugyanúgy, mint a betegség és az egészség fogalmának tartalma is. Éppen ezért a papok gyógyító gyakorlatát, ismereteik, tudásuk forrását és összetevőit, a rájuk bízott közösség egészségének fenntartásában, a betegségek gyógyításában, majd a közegészségügyi viszonyok alakulásában betöltött szerepüket a történeti források segítségével szükséges is megvizsgálni. Már csak azért is fontos ez, mert a néprajzkutatók recens gyűjtéseikben ma is találkozhatnak ezzel a jelenséggel, amelyeknek előzménye közvetlenül visszavezethető a 18-19. századra, közvetve pedig akár a koraközépkorig vagy a távolabbi múltig. Ha csak a kereszténység kialakulásáig nézünk vissza, láthatjuk, hogy Jézus csodás gyógyításainak története a keresztény világban hosszú időre összekötötte a gyógyítói és lelkigondozói tevékenységet. Gondoljunk Hildegard von Bingenre, a kolostori orvoslásra, a betegápoló rendekre. Nem lehetett a korban rendkívüli az sem, hogy Petrus Hispanius (1210-1277), a későbbi XXI. János pápa egy Thesaurus pauperum című receptgyűjteményt hagyott hátra azok számára, akik a drága gyógyszereket nem tudták megvásárolni.

1 Ismert, hogy a papi orvosi gyakorlatra hátrányosan hatottak a 13. századi zsinatok tiltásai, amelyek ugyan elsősorban a sebészetet tiltották, de véget vetettek az orvosi ismeretek oktatásának is a papok számára. Természetesen nem lehetett tgy csapásra megszüntetni a korábbi gyakorlatot, részben az egyházba, a papokba, a természetfelettibe vetett bizalom és az orvoshiány miatt, részben a hagyományok által is fenntartott betegségkép, betegségszemlélet miatt sem. Csak a változás gyorsult fel különösen az európai egyetemeken folyó 343