Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Történeti források, forrásismertetések: - Márkusné Vörös Hajnalka: Szabadtéri szakrális emlékek levéltári forrásai
Történeti források, forrásismertetések ember szemével látják és láttatják az őt körülvevő világot. Hogy csak két példát említsünk Veszprém megyéből. Francsics Károly borbélymester 184647-ben kezdi el a naplóírást, 1850 táján pedig belefog élete addigi, a naplóírást megelőző szakaszának egyetlen összefüggő visszaemlékezésben való feldolgozásába is. Összesen hat kötetet ír, amely 1804-től 1870-ig 66 évet fog át, mintegy 3200 oldalon. Feljegyzései segítségével írójának egész életét apró részleteiben rekonstruálhatjuk, de ezen túl környezetének, világának páratlan értékű dokumentumai is. Visszaemlékezéseiben írja le többek között azt a fél évet is, melyet 8 évesen a pápai kálvária remetéje mellett töltött el. Részletesen számol be a remetével eltöltött időszak minden részletéről, hogyan teltek napjaik, milyennek látta a kálváriát, a remete lakását, a keresztúthoz érkező emberek viselkedését. Idézzük, hogyan írja le Francsics a pápai kálváriát: „Minek utána Pápán a közép rendű nép közt egész szokás, minden vasárnap és ünnep napokon a kálváriái buzgólkodás; tehát én is szüleimmel számtalanszor voltam ugyan a kálvárián, de soha nem vettem azt oly figyelem alá mint ezen délután. Amint kiléptem az utcaajtón, megálltam az előtt, és az át ellenben álló veresre festett magas fakereszt voná magára figyelmemet. ... A kereszt mellett jobb kéz felé tekintve sík mező, s gyönyörű vetések látszottak; balra a veresre festett magas toronnyal ékeskedő csínos kápolna körülállva nagy hárs és akác fákkal. Be a város felé pompás boltozatni hárs állee nyúlott, a nagy fák között kápolna formákra épült stációk fehéredzettek. ... Mindjárt a kertfal szegleten túl, a már előttem esmeretes kut tűnt szemembe, mely fölé egy kápolna formára épült gömbölyű fedezet van köbül építve. Éhez közeledtem, és az ajtó nélküli nyíláson be a kut karimához mentem, hol a boltozatba csinált izmos csigán függő hosszú vas láncot bámultam, melyen két erős vasas veder lógott, - egyik tudni illik mindég fent, a másik meg mindég lent a vízben, mígnem valaki jött és az alsót a felsővel felcserélve vizet húzott fel magának a mélységből. Vékonyabb láncokon a kút karimához vasalva, két nagy vas kaién lógott, melyek az arra járó s ájtatoskodó nép számára voltak odaszánva. ... végre szaladni kezdtem, és fel a dombnak kurjongatva futottam, hol a három kereszt áll, hol a középsőre a két lator közt megváltónk van feszítve. Azon hely szörnyű magas, hová szakaszonként több osztálokba jobbra balra kő lépcsők vezetnek fel. Ezen magasság kőből van rakva, és úgy látszik az örökkévaló tartóssághoz van elkészítve, minthogy az egész egy roppant kőtömegnek látszik. Ennek hátulján alant földszint egy börtön forma, vasrostély ajtóval ellátott, setét boltozat látszik, melynek közepén Krisztus legnagyobb embernagyságban fából faragva, egy kőoszlophoz kötéllel kötözve áll. A roppant nagy hársfák árnyéki még sötétebbé teszik ezen boltozatot, - melyek alig tíz lépésnyire állnak az üregtől - és szent borzalom futja itt végig az embert és a faragott egyes kőlépcső térdelniimára inti őt. Ide szokta a buzgólkodó nép, kisebb vagy nagyobb pénz darabokban beszórni áldozatját ..." 32 326
