Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai

Történeti források, forrásismertetések A zárda elsősorban a betegek gyámolításában és a szegény leányok oktatásában segített sokat. A segítségre rá is szorult a két falu, hisz gyakoriak voltak a nagy tűzvészek, a természeti katasztrófák, s az árak rohamos emelkedése is nehezítette a helyzetet. 1880-ban például 800 birka égett meg a falusi juhakolban. 1884-ben „rettenetes szárazságban" Szabó János háza gyulladt ki, s mivel - szeptember lévén - a lakosok zöme a határban volt, a tüzet nem tudták lokalizálni. így „elégett 15 folyás ház". 1890-ben ismét tűz volt, a „pincékhez vezető úton a Lamy testvérek két szénakazla égett meg." 1892-ben már megalakult a tűzoltóegylet. Ennek kapcsán írta a plébános a következőket: „Ez év október havában alakultak a tűzoltók... Okot adott Felsőszemeréden ezévben kiütött tűz. Először szeptember 9-én csak két ház égett meg Balogh Péteré és Balogh Mihályé. Később, szeptember 20-án ismét Ivánka istállójában tört ki, s leégett az egész sor. A szerencsétlenek őrangyalaként ott állt gróf Wilczek Mária, aki 200 forint pénzajándékkal segélyezte őket. Ekkor épültek fel cserépzsindely alá, poltári cseréppel a házak." 1896-ban Gyönyörék háza égett csak meg „félig, mert cserépzsindellyel volt födve". A vallásos élet nagy eseményei voltak a századforduló táján a bérmálkozások. Ezek több falu hívő lakosságát is megmozgatták, amolyan búcsújárás volt ez akkor. A Millennium évében jegyezte fel a következőket Voszolajszky Károly: „Ezévben nevezetes esemény teszi emlékezetessé községünk történetét, ugyanis szeptember 23-án Mélts. Boldizsár József általános helynök és püspök úr, Walter Gyula kíséretében szeptember 22-én este megjelentek, kik elé 12 tűzoltó egyenruhában széles nemzeti vállszalaggal díszítve, lóháton bandériumot képezvén, egész Magyaradról kísérték hozzánk a zárdánál készült szép díszkapu alatt. Másnap szentmisét s praedicatiot mondván, a gyerki, viski, deméndi s alsószemerédi plébániákból összesereglett körülbelül 800-on felüli hívőknek osztotta ki a bérmálás szentségét. Ez még soha nem történt meg Szemeréden. Ebéd a plébánián volt, ahol először a tanítók testülete tisztelgett a püspöknél, azután a község elöljárósága köszönte meg a fáradozást. Délután 3 órakor elindult a püspök, s először gr. Oberndorféknál Királyfián, azután gr. Stainleinéknál Felsőszemeréden rövid látogatást tévén Ipolyságra ment." Hasonló pompával szervezték az 1910-es bérmálást is. „Már előtte való nap délután érkezett a püspök úr, kit 15 lovas fogadott és várt Felsőszemeréden, s onnan kísérték ide. A zárdánál gyönyörű díszkapu volt felállítva. Itt leszállt a püspök, benn fehérbe öltözött lányok lampionokkal fogadták s szép beszéddel üdvözölték. Ott felment a kápolnába és áldást adott. Megnézvén az intézetet, ismét kocsiba ült, mert esett és sáros idő volt, s úgy jött fel a plébániára. Másnap gyönyörűen kiderült az ég, s minden fennakadás nélkül a templomban kezdve, azután künn elvégezte a bérmálást. Itt voltak a viski, egegi, gyerki, deméndi plébániák hívei, összesen 923-an." 311