Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai

Történeti források, forrásismertetések dagabb gazait: Talfer Istvánt, Ficsúr Istvánt, Szalay Mihályt, Lamy Ferenc bírót, s Gyönyör Istvánt vezettem be, ezek megadván magukat, a többi meghajolt." Egy 1896-os feljegyzés ugyancsak meckaügyről tudósít. „Az alsószemerédiek mind aláírtak egy nyilatkozatot, hogy bort nem fizetnek a papnak, s nem is fizettek. A felsőszemerédiek azonban kitettek magukért, hogy bár nincs szőlőjük, de azért fizetik a bort, mert nem vonhatják le a plébános jövedelmét." A pap beperelésére később is sor került. Az 1908. év eseményei közt olvassuk az alábbiakat: „Híveim az idén ismét bepereltek, hogy túlságosan szedem a gabonajáradékot. Azt hozván fel, hogy Visken is kevesebbet szed a plébános, mint a visitatio szerint megilleti, s Alsószemeréden is az uraság a tagosítás előtt egy házhelyből kettőt csinált, stb. Ezen állítást azonban okmányokkal megdöntvén minden fórumon megnyertem, s fáradtságom díjául 20 koronában lőnek elmarasztalva." 191 l-ben újabb perelésre került sor. „Alsószemerédi híveim a jegyző közbejöttével ismét bepereltek, hogy sok bért szedek tőlük. Ezt megtették már a hetvenes években is, de mint akkor, úgy most is elveszítették. Ugyancsak megtagadták alsószemerédi híveim a plébánia fájának beszállítását. Panasszal éltem ellenük, s meg kellett magukat adniuk, s érvényt szereztem egy megyei statútumnak, hogy a fa mindig előre fizetendő." 1921-ben így panaszkodott a plébános: „Szomorúan jegyzem meg azt is, hogy a felsőszemerédiek két éve nem adták meg az évi 12 méter fát, mint papi járandóságot. Ezt feljelentettem a szolgabírói hivatalnak f.é. április 8-án 35. sz. alatt, de ez év végéig nincs eredmény." A lakosság a pap kérését sem vette mindig figyelembe; nem teljesítette kívánságát, bojkottálta tervei valóra váltását. 191 l-ben történt például az alábbi eset: „Szomorú jelenség, hogy ezen évben, daczára annak, hogy kidoboltattam, hogy mindenki vigyen egy szekér trágyát a templom földjére, mivel kötelesek ezt tenni, csak egyetlen egy vitt: Snierer Ferencz, más senki. Ez még soha nem történt. Ilyen elöljáróság még nem volt Szemeréden." Viszolajszky Károly plébános hívei fukarságát, megbízhatatlanságát, szavahihetetlenségét is gyakran bírálta. Mert mindez nem volt méltó a vallásos emberhez, nem példázta a felebaráti szeretetet. 1884-ben nagy tűzvész volt a faluban, mintegy 15 porta teljesen leégett. Ezután a pap gyűjtést szervezett, ám szomorú tapasztalatokra is szert tett ebbéli buzgólkodása közben. Ezt örökítette meg akkor: „Adakozást indítottunk meg az égettek felsegítésére. Összehívattam a lakosokat, ívet készítettem, s azt megnyitottam 100 forint aláírással. Akik a párbért még nem adták meg az égettek közül, azoknak elengedtem. Lelkesültek ugyan a jelenlévők, de nem úgy, mint vártam. Talfer, ki leggazdagabb a faluban, utánam csak 15 forintot írt alá, a többi természetes még kevesebbet. Megjegyzendő, s ezt jól vegye tudomásul az utó306