Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai

Történeti források, forrásismertetések dorn, egyetlenegy sem adta meg, mit aláírt. Nem lehet tehát ezek szavára, sem pedig aláírására adni vagy támaszkodni, csak az az igaz, amit kifizet. ígér sokat, de sohasem fizeti. Az új templom mikor elkészült - páratlan példaként szomorúan jegyzem fel -, senki sem adott felszerelésére híveim közül valamit." A fukarság, a fösvénység a leggazdagabb embert is beárnyékolta. Ez derül ki az alábbi esetből is: „November 27-én halt el Kis János öregember, ki Talfer Ignácznál levén szolgálatban. Talfer fizetést nem adott néki. A ló úgy megrúgta az öreget, hogy csontjai is eltörtek. A zárdába hozta, hogy csak ápolják, mindent megfizet. A szegény meghalt, gazdája, Talfer még csak deszkát sem akart adni koporsójához, pedig oly gazdag ember, hogy pénzével nem tud mit csinálni." A vasár- és ünnepnapokat sem szentelték meg mindig az itteniek. 1889ben jegyezte fel a plébános a következőket: „Ez év tavaszán gr. Breuner cselédjei vasárnap a pusztafalusi táblán vetettek s boronáltak. A járásbíróságnál bepöröltem őket a kihágásért, meg is lettek büntetve." A vallásos élet pozitív megnyilvánulásairól is szó esik a História Domusban. Főleg a szakrális helyek és tárgyak iránti tiszteletről, ezek anyagi vagy fizikai támogatásáról, a szobor- és keresztállításokról esik több alkalommal is szó. A vallásos élet legfőbb színteréről, a templomról, gyakran írtak a plébániatörténetben. Különösen Isten házának újjáépítéséről, felszereléseinek bővítéséről számoltak be részletesebben. Egy 1885-ös ilyen eseményről olvassuk az alábbiakat: „Végre emlékezetes nap volt szeptember 28-a. Ez nap áldatott meg az új alsószemerédi templom. Majdnem 40 évig voltak a hívei Isten háza nélkül; az istentiszteletet pedig részint a fa alatt, részint düledezett romok alatt, míg végre a plébániához épített nagy teremben végezték, de ezen teremben oly forróság volt nyáron, hogy a gyertyák is meghajoltak, a pap pedig, s vele a hívek is, az istentisztelet után teljesen át- meg agyonizzadtak. Ezek után lehet képzelni a hívek s a plébános örömét, midőn a várva várt templom kapui megnyíltak, melyet Ngos Fábián János, volt elődöm, jelenleg érsekújvári plébános, czim. kanonok úr, áldott meg s tartotta benne az első szentbeszédet. A szentmisét pedig Ngos Mikulka György korponai apátplébános, sub infulis énekelte. Ilyet még Szemeréd nem látott. Az egész templom 7644 forint 54 krajcárba került." Felsőszemeréden nemcsak a templomban, hanem a grófi kastélyban is tartottak istentiszteleteket. Erre vonatkozóan olvassuk az alábbi, 188l-es bejegyzést: „Felsőszemeréden a grófi kastélyban az idén szenteltetett fel általam egy terem házi kápolnának. Azon terem, hol őexellentiája, az öreg grófnő meghalt, s misét szoktam ott mondani." Alsószemeréden is volt a templomon kívül más szakrális hely, mégpedig a zárda. Erről 1882-ben tudósítottak először: „Szemeréd dicső évre kelt fel, 307