Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai
Történeti források, forrásismertetések okról, a verekedésekről és gyilkosságokról, az öngyilkosságokról, stb. Olvashattunk a hívek bűnnel kapcsolatos viszonyáról is. Az alábbiakban először a vallásos élet negatív jelenségeiről szólunk, s szót ejtünk majd a pozitív megnyilvánulásokról is. A História Domus 1866-1875 közti időszakot értékelő lapjairól tudjuk, hogy Alsó- és Felsőszemeréd lakosainak erkölcsi kihágásait a pap különféleképpen próbálta büntetni. Megtagadta például a gyóntatást és a szentségek kiszolgálását, vagy kilátásba helyezte azok megtagadását. Pénzbírságot rótt ki a bűnösökre, lecsukatta azokat stb. A már tárgyalt kihágásokon kívül egyéb bűnöket is elkövettek az itteniek. Nem volt ritka az sem, hogy szembefordultak papjukkal, ócsárolták és becsmérelték őt, lázadtak a mecka ellen stb. Az 1875-öt követő időszakból kevesebb az istenkáromlásról, a szentgyónás elmulasztásáról szóló feljegyzés. Annál több olyan esetről olvashatunk viszont, amikor a papot támadták valamilyen formában. 1875. szeptemberében történt például, hogy Alsószemeréden Varga István, a bíró házában a papot „csúnya, illetlen szavakkal illette, ki nem volt jelen". Ezt írja erről a továbbiakban a plébános: „Midőn kérdőre vontam, nem tagadta, de én ezért megbüntettem őt, s húsz forintot kellett fizetnie, mely pénzen szereztem meg az alsószemerédi templom számára az oltár-zsámoly terítőt vörös posztóból, örökös kiáltó emlékezetére annak, hogy ezt merte a hívő ártatlan papja ellen mondani." 1881-ben nagy tűzvész volt Alsószemeredén. „Ezen égés alkalmával - írja a plébános - odajött Dobokról Talfer István, s midőn förtelmes káromkodásáért megszólítottam őt, arra figyelmeztettem, hogy inkább vizet hordassan, de ő gorombán lármázott reám. Ezért aztán megbüntettem száz forintban, mely összeget örök fundaliskép letettem, hogy évenként ez nap szent mise mondassék, s este azon időtájt, midőn az akol égett, valamennyi haranggal harangozzanak, figyelmeztetendő a híveket, hogy fohászkodjanak az Istenhez, nehogy még egyszer ily csapással látogassa meg a községet." A következő összeütközés a hívek és papjuk közt az adóbehajtás miatt adódott. Néhányan a prímásnál tettek feljelentést a plébános ellen, aki minderről így írt: „Nemkülönben ezen évben (1879) rendeltem el a metzkát is a visitatio alapján szedni 5 éves per után, mivel elődeim ezt egészen másképp szedték. Nevezetes, hogy midőn híveimet minden világi fórumon megnyertem, kettő híveim közül: Oszoli András és Gábor József a prímáshoz mentek panaszra, hogy én zsarolom őket, s ez idő óta féltek tőlem, gondolván, hogy bosszút állok rajtuk, de én elhivattam őket, s megköszöntem nékik, hogy ezt tették, legalább híveim előtt megmondhatják, hogyha az igaz úton járok, a prímástól sem kell félnem. О eminentiája természetesen azt mondta, hogy ha megnyertem pörömet, s nem akarnak fizetni, exequáljam őket, de erre nem került sor, miután csak az öt leggaz305