Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai

Történeti források, forrásismertetések A lopás Az erkölcsi vétségek közt Viszolajszky Károly feljegyzéseiben is első helyen szerepel a lopás, ami szinte napirenden volt a későbbi évtizedek során is. Hiába járt érte botütés, elzárás, börtön vagy pénzbírság. Fábián János, az előző pap, mintegy harminc ilyen esetről tett említést alig egy évtized alatt. Viszolajszky lopásról szóló első feljegyzése 1876 januárjából való. Meglepő, hogy még a paphoz legközelebb álló hívő sem tudta ezt a káros szenvedélyt kiküszöbölni. így szól a plébános erről tanúskodó szövege: , Január 6-án csaptam el Pleva János harangozót, mert nem akart fát vágni a plébánián, pedig erre köteles. Lett helyette Tóth János, de ez a padláson a gazdaasszonnyal egyetértve búzát lopót, azért elcsaptam." 1878 telén Szabó Ignác gazda a pap három vermét ásta alá, ahonnan rozsot és zabot lopott, „sőt, a mesternek az udvarában levő vermet is feltörte s kiszedte. Vallatásra került a dolog, mindent bevallott. Két évig volt érte becsukva". Nem kímélték a tolvajok a holtakat sem. 1892-ben ezt jegyezte fel a plébános: „Martius 6-án szomorú hír lepte meg községünket, ugyanis Gróf Stainlein családnak az erdőben lévő gyönyörű sírboltját ismeretlen tettesek feltörték, a koporsókat kihurcolták a fülkéből, azokat felnyitották, s széthányták, 6 darabot. Csudálatos, hogy a tetemeket nem bántották - kincs nem volt velők eltemetve, az igaz -, de még a gyűrűket és függőket sem rabolták el. Ezen barbár vandalizmust sem tulajdoníthatom másnak, mint a martius 1 -én befejezett szokásos farsangi tivornyának, mely utolsó három nap az emberek azt sem tudják, hogy mit te gyének... (...) Zárjel közt akarom csak megjegyezni: hogy a föltört sírokban mind evangélikus vallású halottak nyugodtak. A katolikusok sírjait feszegették, de egyet sem bírtak felbontani s hamvaikat a világosságra hozni." Úgy látszik, a környezet a község tanítóját is káros irányba terelte. 1893ban róla ezt örökítették meg: „December 1-én távozott el Felsőszemerédről Gombos Mihály mestertanító, aki eddig a postát is kezelvén 443 forintot sikkasztott el; ezért elvették tőle a postát, mindenét összeírták, de nem adták el, mert rokonai kifizették a hiányt. Neki azonban el kellett mennie, mint sikkasztó itt nem existálhatott. Kár érte. Az ivás és kocsma vitte ennyire, különben ügyes tanító volt. Helyibe Lehoczky Árpád választatott." 1901-ben ismét a plébániáról loptak a helybéliek. Erről így írt a lelkipásztor: „Holya József hívem február hóban, midőn hazajöttem, este nyolc órakor fát lopott az udvaromból, s rajtakaptam, meg is fogtam, de oly sötét volt, esett, sár volt, meg nem ismerhettem, mert kézilámpásom elaludt, de elvet299