Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Csáky Károly: Egyházi dokumentumok néprajzi adatai

Történeti források, forrásismertetések tem a sapkáját, és az lett a corpus delicti. Feljelentettem őt, s a törvényszék fél évre lecsukta őt." Bizonyára a tettesnek már előzőleg is volt bűne, mert igen szigorú büntetést kapott. Ámbár, mint később látni fogjuk, az ilyen büntetések sem rettentették el a tolvajokat a lopástól. 1904-ben ismét a plébánián kíséreltek meg éjjel 11 órakor egy lopást. A tolvajokat a plébános fegyverével riasztotta el. Amint feljegyezte: „Rá harmadnapra Felsőszemeréden 3 pincetörésre ébredtek a tulajdonosok. Itt már volt bűntény, de nem tudták megfogni a tettest, pedig bizonyosan az én éjjeli vendégeim lehettek." A plébános ezt követően több éven át nem tudósított lopásról. Talán hihető lenne, hogy ez a rossz szokás abbamaradt, ám 1922-ben ismét történt valami. „Szomorú tapasztalatok és hírek feketítették be ezen év emlékét. A környéken több templomot törtek fel éjjelenként, s vittek el, mit találtak. Alsószemeréden is augusztus hó 11-én betörték a sekrestye ablakát, s behatoltak a templomba, de csak a két gyertyagyújtogatót vitték el, s ezt összeszerelve a parókiára jöttek, ahol az ablakon át kiszedték a füstöltkolbászokat a gyújtógátokkal. Ennél érzékenyebb látogatást tettek május 15-én a külső pincében, hol kibontották a falat, s kivittek egy hordó vörösbort, úgy 50-60 litereset. A fehérborból pedig egy másik hordót töltöttek meg." 1924 februárjában ismét feltörték az alsószemerédi templomot. Elvitték a monstranciát, a cibóriumot, valamint a két kelyhet. November 19-én éjjel behatoltak Piri András kocsmáros lakásába, ahonnan minden értéket elvittek. 1929-ben a plébánia külső pincéjéből loptak el két és fél hektoliter bort. 1929-ben eme sok megrázkódtatás után meghalt Viszolajszky Károly, s Andrisz Rezső lett a plébános. О 1932-ben írt először Alsószemeréd lakosainak már-már kleptomanias szenvedélyéről. Hosszabb jellemzésében többek közt az alábbiakat olvassuk: „Most már harmadik éve vagyok itt, beszélni kellene híveimről is valamit. Eddig úgy tapasztaltam, hogy az alsószemerédiek bohém népek s bizony van bennük jó adag rosszaság is. Amikor van, nem spórolnak, s nem gondolnak a holnapra. S ha már nincs, akkor sem sokat törődnek vele, hogy a szomszédéból szerezzék meg azt, amire szükségük van. Bizony lopnak, ha nem is nagy dolgokat, de hízott liba, kacsa s a földekről egynémely termények, sőt, bizony néha pincetörés is előfordul. Ebben az évben a csempészet is fellendült, csempésznek ezek magyar szalámitól kezdve, pálinkán keresztül, narancsig és trafikig mindent. S mi a következmény? Részben az, hogy egészségüket kockáztatják, sőt, az életüket is, mert úgyszólván tisztán véletlenség, hogy a csempészetnek nem volt halálos áldozata, mint a szomszéd Visken és Gyerken. Részben azonban van még hátránya az ügynek, mégpedig az, hogy az elfogottak elvesztik értéküket és szégyenérzetüket a börtönbüntetéssel szemben. Nap-nap után fogják el őket a fináncok, s bizony sokszor gazdákat 300