Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Kocsis Gyula: A jászberényi népesség a XVII. század végén

Népesedési kérdések nyabb, a Fodor Ferenc által számított mennyiségnél. Az összes többi időszakban, még az ezer lakosra jutó évi 30 születés esetén is a népesség mintegy háromszorosa annak, amit Fodor Ferenc vagyonösszeírásra alapozott igen ötletes becslése által kiszámított. A lélekszámot azonban még a fenti számításokban kialakult számoknál is magasabbra kell tennünk, hiszen - adatok hiányában - a reformátusok kimaradtak számításainkból. Vizsgálatunk során a családrekonstitució módszerével éltünk, amelynek az a lényege, hogy a háromféle anyakönyvből összeállítottuk az egyes családok történetét az anyakönyvezés kezdetétől 1699 végéig." A családrekonstitució többlépcsős folyamat volt. Erre az anyakönyvi bejegyzések feltételezhető pontatlansága és a gyakran ismétlődő azonos keresztnév miatt volt szükség. Első lépcsőjeként az azonos családnevet viselőket gyűjtöttük össze, másodikként a ragadványnevek segítségével próbáltuk meg a családokat tovább bontani. Megállapítható volt, hogy egy-egy házaspár minden gyermekéhez ugyanazokat a személyeket (másik házaspárt) hívta keresztszülőnek. Ennek a jelenségnek a segítségével a megkeresztelt gyermekeket tudtam behelyezni a megfelelő családba. A feleségek neveivel pedig a felváltva család-, illetve ragadványnéven szereplő férjeket tudtam azonosítani. A feladat bonyolultságának illusztrálására egy példát kívánok bemutatni: Jónás Mihály 1697-ben elvette Fodor Annát. Fodor Annának 1697-ben Illyés Mihálytól, 1698-ban László Mihálytól született gyermeke, és csak 1699-ben jegyezték be Fodor Anna újabb gyermekének apját azon a néven, amelyen összeeskették őket. Ezt követően megpróbáltam az 1699-ben összeírt személyeket teljes névvel azonosítani az anyakönyvben szereplőkkel, és anyakönyvi előfordulásuk időtartamából megállapítani mióta laknak Jászberényben. Egyik feltételezésem az volt, hogy a Pentz János által helybeliként említett személyek, illetve családok 1675-től, az anyakönyvezés kezdetétől megtalálhatók lesznek az anyakönyvekben. Másik feltételezésem a jövevényekre vonatkozott: ha 1699-ben jövevényként írtak össze olyan személyt, aki 1675-től megtalálható az anyakönyvekben, akkor a máshonnan jötteket 25 éven át biztosan, de valószínűleg életük végéig számontartották. (Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy a lakosok helybeliként, vagy jövevényként való megkülönböztetése, számontartása napi gyakorlat volt-e a közösség életében, vagy az összeíróbiztos által a bevallást tevő tisztségviselőkre erőltetett emlékezetpróba.) A vizsgálat eredményeinek ismertetése előtt át kell tekintenünk az anyakönyvi bejegyzések sajátosságait is, hogy a megfigyelt jelenségeket értelmezni tudjuk. A házasságokat a férfiak 20-25 éves kora között kötötték, ezt követően pedig a családfő 1-2-3 éves gyakorisággal megjelent a kereszteltek anyakönyvében. Ha a házaspár egyik tagját sem érte baleset, vagy betegség, a családfő 45-50 éves koráig megtalálható a keresztelési anyakönyvben. A fe266