Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Kocsis Gyula: A jászberényi népesség a XVII. század végén

Népesedési kérdések Az összeíró helybelinek nevezett olyan személyt is, akiről biztosan tudjuk, hogy ő, vagy elődei másik településről származtak. Jelenleg még csak egy ilyen példánk van, a furcsa, és ezért könnyen azonosítható, jellegzetes nevű Noborda Mátyás Jászberényben. A családnevet már a XVI. századi török adóösszeírásokból ismerjük, azonban egyedül csak Abonyban jegyezték fel. Abonyon kívül a budai és hatvani szandzsákokhoz tartozó több száz településen ismeretlen volt. A Noborda család folyamatosan Abonyban lakott és különféle források segítségével a XVIII. századig is követhető Abonyban.

4 így tehát az 1699-ben Jászberényben helybelinek nevezett Noborda Mátyás egészen biztosan Abonyból származott át Jászberénybe. A fenti tények azt jelzik, hogy kísérletet kell tennünk annak pontosabb meghatározására, hogy mi tehát a feltétele annak, hogy a jövevény helybelivé váljon? A kérdéssel kapcsolatban több feltételezés fogalmazható meg: - szükséges lehetett meghatározott idejű - netán több évtizedes - helyben lakás, vagy - helybeli születés, esetleg - korábbi lakóhelyének, vagy földesurának igazolása a jövevény szabadmenetelű státuszáról, - valamilyen „honosítási" adó befizetése - és ennek eredményeként közösségi döntés a befogadásról stb.? A jászsági települések levéltáraiban XVII. századi iratanyag meglehetősen hézagosan maradt fent, és sem a tanácsok döntéseit rögzítő jegyzőkönyvek, sem pedig községi számadások nincsenek. így az előzőekben felvetett kérdésekre adható válaszok közül ki kell zárnunk az esetleges közösségi szabályozás vizsgálatának lehetőségét. Egyedüli lehetőségként a huzamos helybenlakás, illetve a helyben születés vizsgálata maradt fent az anyakönyvek segítségével. A felekezeti anyakönyveket a néprajz régóta hasznosítja, elsősorban az endogámia, exogámia vizsgálatára. Az exogám házasodási körzeteket a néprajzi, illetve etnikus csoportok meghatározásának egyik lehetséges eszközeként alkalmazták a kutatók. így pl. Kodolányi János és Zentai János az ormánsági etnikai csoport határának megállapítása során vette figyelembe az exogám házassági kapcsolatrendszerből levonható tanulságokat.

10 A ceglédi és abonyi reformátusok házasságkötéseit tartalmazó XVIII. századi anyakönyvek mintegy száz esztendőre kiterjedő bejegyzései alapján az exogám kapcsolatok intenzitása által kirajzolt kapcsolati régiókat is meg lehetett figyelni. A XIX. században a mezővárosi iparosság réteg-endogámiájáról tanúskodtak az anyakönyvek, amelyet ez a társadalmi réteg a XIX. század első felében lokális-, második felében pedig vallási exogámia eszközével biztosított." Örsi Julianna megállapítása szerint a XIX. században az exogámia csökkenő trendet mutat.

12 Anyakönyvek és más egyházi források alapján pedig migrációs vizsgálatot végzett Bárkányi Ildikó, Bárth János és Gyetvai Péter. 262