Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Kocsis Gyula: A jászberényi népesség a XVII. század végén

Népesedési kérdések kultúrát, amely átalakíthatta volna a helyben talált lakosság kultúráját. A beszivárgó lakosság csak egyéni, vagy családi kultúraként hozhatta magával kultúrájának elemeit, amely a Jászságban „egy szilárd és egységes, nagyobb múltú kultúrával találkozott.... tehát nem sok lehetősége volt annak, hogy a hasonulni kívánó beköltözők nagyobb hatást gyakoroljanak a jászsági kultúrára."

6 A jelen dolgozat szerzője kutatásai eredményeként igazolva látta azt, hogy a Jászság települései a tizenötéves háború alatt elnéptelenedtek, a népesség elfutott, szétszóródott. A XVII. század első évtizedében Nagyszombatban, Füleken és Gyöngyösön is találkozunk kiváltságaik megerősítéséért folyamodó - tehát közösségként működő, tudatos jászsági csoportokkal. Kevés reményünk van arra, hogy megtudjuk: többé-kevésbé szervezett csoportban, vagyonuk egy részét megmentve, nagyjából egy időben kerültek-e, az említett városokba, vagy több éves bujdosás után, nagy szegénységben verődtek néhányan össze a korábbi kereskedelmi kapcsolataik során megismert helyeken. Azt pedig valószínűleg nem tudhatjuk meg soha, hogy az 1610-es években megkezdődött visszatelepülés esztendőkön át tartó folyamatában milyen mértékben tért vissza a korábbi lakosság a Jászságba, illetve milyen mértékben egészült ki szerencsét próbáló új jövevényekkel. Minden esetre a XVII. század utolsó évében több generációs helyben lakás után a visszatért őslakos, és a XVII. század elején érkezett új jövevény is egyaránt helybelinek számíthatott. Ezt valószínűsítik a Jászságban és a vele szomszédos vármegyékben a szökött jobbágyok visszakövetelése kapcsán folytatott tanúkihallgatások jegyzőkönyvei, amelyek alapján úgy tűnik, hogy 33 év helyben lakás után már elévült a földesúri jog. A repeticiós perekben fontos szempont volt még, hogy a szökött jobbágyként követelt személy hol szerezte a vagyonát. Ha a tanúk azt állították, hogy vagyoni gyarapodása új lakóhelyén folytatott gazdálkodásának eredménye, korábbi földesura valószínűleg csak a személyt vitethette volna vissza birtokára, visszakapott jobbágyának máshol szerzett vagyonához nem lett volna jussa.

7 A Pentz-féle összeírást elemző kutatókban eddig nem merült fel az a kérdés, hogy vajon mit is jelent az összeírás által megkülönböztetett helybeli és jövevény fogalom, pedig ezen kérdés indokoltságát több példával is alá lehet támasztani: Jászfényszaru az 1550-es évek közepén elpusztult és csak az 1630-as években vált újra lakottá, az összeíró mégis helybelieket és jövevényeket különböztetett meg közöttük, holott valószínűleg mind jövevények, nem pedig a XVI. század közepe előtti "őslakosok" visszatért leszármazottai. Az összeírás szöveges községleírásából tudjuk azt a tényt, hogy Alsószentgyörgy csak 1699 előtt négy évvel vált újra lakottá, 1699-ben még templomuk sem volt, csak egy nádból épült házat használtak templomként,

8 az öszszeíró mégis megkülönböztetett közöttük helybelieket és jövevényeket. 261