Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Petánovics Katalin: Három Balaton-környéki falu születési arányainak és névadási szokásainak változása 1900–1960 között

Népesedési kérdések vagy kéményseprő alakjában) kicserélik saját nyomorék torzszülöttjükre. A keresztszülő hiába mondta a család által kiválasztott nevet, a plébános nem mindig vette figyelembe, ő azt a nevet adta, amely a naptárban, vagy a születéshez legközelebb eső napon szerepelt. Legfeljebb második névként beírta a család által választottat is. Ezért működése idején megszaporodtak a dupla nevek. Ma is emlékeznek rá, hogy az egész falu elszörnyedt a plébános által adott Jakab név hallatán, mert nagyon csúnyának tartották. „A család is annyira szégyőte a Jakab nevet, hogy helette mindenki Janinak szólétotta. Aztán megszokták, uhhogy aután a fija, most meg má az unokája is Jakab lett, és ez meg szereti a nevét. Az iskolába is uwan beirva, hogy Jakab, és örül neki, hogy ő Jakab." Egy kedves idős asszony azért lett Mónika, mert a keresztanyja lányát is Mónikára keresztelte a pap - még Ambrus Jenő előtt s hogy ne csak egyedül viselje a szokatlan nevet, a keresztlányának is ezt a nevet választotta. Elmesélte, hogy mindaddig nem szerette a nevét, amíg egy prédikációban meg nem hallotta, hogy a „szent Mónika asszonnak milyen rossz fija vót, és mennyit szenvedett érte. Akkor elégettem meg a nevemmé. Hogyhát annyit sírt, annyit imádkozott, hogy a térde helén kivásott a beton a templomba. Akkor gondótam, hogy mégis jó nevem lett, mer én is annyit szenvedek az életbe, meg a gyerekeim miatt, mind a szent Mónika asszon." Az emlékezet - természeténél fogva - nem mindig pontos. Összehasonlítottam az Ambrus Jenő előtt és mngálása idején adott anyakönyvbéli neveket. Kiderült, hogy már a század elejétől fogva szép számmal fordultak elő nem mindennapi nevek. Csak néhányat sorolok fel közülük: Joachim, Ciprián, Oktávián, Izidor, Erazmus, Dömjén, Izolda, Bibiána, Irenea, Szidónia, Hermin, Marcella, Appolónia. Nem volt szokatlan, bár nem is gyakori, hogy a pap maga alakítsa a falu névválasztását. Ördög Ferenc az egyik göcseji falu, Csatár plébánosáról, Kauzli Gyuláról ír, aki 1912-1954-ig működött ott, s mindenkinek a születésnapnak megfelelően maga választotta ki a keresztnevét az 1802-ben Velencében nyomtatott martirológiumból. Akkor sem jött zavarba, ha a leány születésnapján férfi keresztnév szerepelt. Ez esetben ennek feminizált alakját kapta a leánygyermek. Pl. József-Jozefa; Virgil-Virgilla stb. Kétségtelen, hogy a névállomány ezzel a módszerrel változatos lett, és a sok azonos nevű ember megkülönböztető ragadványnevet így akarta kiszorítani.

27 Bálint Sándor „archaikus katolikus hagyomány"-nak nevezi azt a szokást, amikor a gyermek annak a szentnek a nevét kapja, akinek a névünnepén született vagy keresztelték. Gönczi Ferenc is észrevette, hogy a nevezetes szentek (István, László, János, Anna, Mária stb.) napján született gyermekeket a század elején is többnyire az illető szent nevére keresztelték.

28 A három község mindegyikében is nyomon követhető, hogy a Márk, Máté, Lukács nevek tulajdonosai - hacsak nem az apjuk nevét örökölték - az illető evangélista naptári ünnepén születtek. Várvölgyi és zalaszántói gyűjtésem szerint a Má219