Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Petánovics Katalin: Három Balaton-környéki falu születési arányainak és névadási szokásainak változása 1900–1960 között

Népesedési kérdések vő tisztét. „Öregapám módos ember vót, ezer a fé falu keresztgyereke vót. Aki arra járt, az mind bement hozzá , hogy koma, vagy keresztapám."

23 Csak a jómódú ember tudta felöltöztetni a bérmagyerekét, s csak ő segíthette egy kis adománnyal a megszorult komáját. Más zalai faluban - Petrikeresztúron - pl. a summásgazdának az összes summás komája vagy keresztgyereke volt. S tavasz felé sorra jöttek egy kis zsírért, lisztért, hogy ki tudják húzni az időt a szerződésig s az első jövedelemig. A névadási szokásokkal csak általánosságban foglalkozom, az egyes nevek gyakoriságának és a névdivat változásainak vizsgálatát nem tűztem ki célul. Az adatközlések szerint az elsőszülött fiú általában apja vagy a nagyapja nevét örökölte, a többi vagy a rokonság valamelyik férfi tagjának a nevét, vagy az akkor éppen divatos nevet vagy a keresztapja nevét kapta. Az első leányt szintén anyja, nagyanyja, keresztanyja vagy az akkor divatos névre keresztelték.

24 A választott nevek száma csekély mindkét nemnél. Egy-egy évben a 80-90 gyermek közül biztosan 4-5 Ferenc, József, István, Lajos , a lányoknál Ilona, Rozália, Mária, Teréz volt. Ha a három község névadási szokásait összevetjük, akkor kiderül, hogy a polgárosultabb Zalaszántón a 60 év alatt született 4142 gyermek közül 921 (22,2%) kapta a szülő nevét, 753 (18,1%) a keresztszülőét. Egyedül itt fordult elő, hogy 1900-1919 között az 1704 gyermek közül kevesebb, 281 kapta a szülő nevét, és több, 301 a keresztszülőét. A másik két községben - ahol hagyományosabb volt az életforma - a két névadási szokás között százalékosan is kimutatható a nagyobb eltérés a szülői névöröklés javára. Várvölgyön 1900-1960 között 4094 gyermek közül 995 (24,3%) vitte tovább a szülő nevét, 554 (13,5%) a keresztszülőét. Reziben is a 6o éven át mindig a szülői név öröklődése volt az elsődleges. A 2449 gyermek közül 492 (20%) a szülő - 316 (12,9%) a keresztszülő nevét kapta. A halott gyermek nevének újraadása körül nincs egységes álláspont. Egyesek szerint nem szabad megismételni, mert magával viszi az újszülöttet, mások viszont minden előítélet nélkül, vagy éppen azon meggondolásból, hogy Isten egyet már elvett, a másodikat meghagyja, megismédik a halott gyermek nevét.

25 Ritkábban előfordult, hogy a pap Ádámra, Évára, vagy a naptárban szereplő szent nevére keresztelte az életképtelen gyermeket. Pl. az 1901. január 27-én meghalt egy napos csecsemő a Polykarp nevet kapta, mert január 26-a a vértanú szmirnai püspök napja. A névadásba beleszólt a család is. Nem erőszakosan, inkább javaslat formájában. Ambrus Jenő várvölgyi plébános, - aki 1927-1944-ig volt a falu papja - azonban ellentmondást nem tűrően gyakorolta a névadás jogát.

26 Leginkább arra a névre keresztelte a gyermeket, amelyik napon született vagy keresztelték. Mint tudjuk, a kettő gyakran egybe esett. A hajnalban világrajött kis csecsemőt már aznap reggel vitte keresztelni a keresztanyja és a bába. Ez a gyakori gyermekhalál miatt volt elsősorban, másodsorban pedig attól való félelmükben, hogy egészséges gyermeküket a gonosz erők (boszorkány 218