Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Petánovics Katalin: Három Balaton-környéki falu születési arányainak és névadási szokásainak változása 1900–1960 között

Népesedési kérdések Szentbeszédekkel, gyóntatással a vallásos életre buzdították a híveket. Egyik idős férfi azt mondta, hogyha nem jöttek volna a faluba ezek a misszionáriusok, nem lett volna ennyi gyerek. A túlzó megállapítás ellenére sem szabad lebecsülni vagy figyelmen kívül hagyni a hatását. 1946. március 2 2-2 5-ig a keszthelyi karmelita kolostorból két atya tartott lelkigyakorlatot Zalaszántón, külön a lányoknak, külön a legényeknek. A plébános az anyakönyvben megjegyzi, hogy a lelkigyakorlat végén az összes MADISZ tag - egy-két megátalkodottól eltekintve - gyónt és áldozott. Zala megyében is - más megyékhez hasonlóan - főként a protestáns községekre, és a köztük élő katolikusokra volt jellemző az egykezes.

3 Ha a föntebb elmondott öregek gyermekkorlátozási mesterkedése és a nyomában kialakult családi feszültség megütközést vált ki bárkiből, akkor az egykezes még sokkal megdöbbentőbb visszásságokat szült, amint erről a szakirodalom, a Balaton partra vonatkozóan pedig Jankó János is szól. Az 1960-as évektől megindult a változás. Sok fiatal elment a faluból, a maradók pedig építkezéssel, a régi ház megtoldásával, átépítésével teremtettek maguknak külön lakásokat, ahol - most már közös vagyon híján - megkezdhették önálló életüket, és nem csak a lakásban, hanem gazdaságilag, pénzügyileg is elváltak az anyós mindent felügyelő , mindent kézbentartó fennhatósága alól.

4 A gyermek egyfelől Isten áldása, tisztesség, másfelől teher, Isten verése volt. Egyik idős magtalan asszony így vallott magáról: „En a leghitványabb vagyok a világon, mer én még az édesanyai méltóságot sem érdemőtem* meg."

5 A másik oldal pedig igyekezett szabadulni a megfogant magzattól. Valaha közismert bábákat említenek, akik részt vettek a gyermekvesztésben. A Czuczor - Fogarasi szótárban ez áll a gyermekvesztés címszó után: „1. Az anya méhe gyümölcsének időelőtti elmenetele. 2. Az anya méhe gyümölcsének szándékos elűzése. Ettől különbözik a gyermekgyilkolás." Ez utóbbiról azt mondja: „Gonosztett, midőn valaki gyermeket öl, gyilkol. Különösen, midőn az anya vagy apa saját gyermekét veszti el."

6 A három falu mindegyikében ismerik a gyermekvesztés és a gyermekgyilkosság közti erkölcsi különbséget. A méhen belüli magzatelhajtást korábban nem tartották olyan súlyos tettnek, mint manapság. Azért nem, mert keveset tudtak a méhen belüli életről, és nem volt egységes felfogásuk e kérdésben. Sokan úgy vélték, hogy a magzat megmozdulása előtt még nem teljes értékű élőlény , mert még nincs lelke.

7 A tőle való erőszakos megszabadulás - noha súlyos bűn - mégsem azonos a megszületett gyermek megölésével. Sokszor jobban féltek a földi büntetéstől - tettük kitudódása esetén - mint a földöntúlitól és saját lelkiismeretüktől.

8 Főként a sokgyermekes anyák dobták el nem kívánt terhüket, de legtöbbször a megesett lányok fordultak kétségbeesésükben e borzasztó és veszélyes megoldáshoz. Forró gőzölés, ülőfürdő, elszorongatott has, és a méhbe 213