Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Petánovics Katalin: Három Balaton-környéki falu születési arányainak és névadási szokásainak változása 1900–1960 között

Népesedési kérdések fölszúrás volt a legismertebb módszer. Többen belehaltak a vérmérgezésbe, vagy elvéreztek, mert féltek orvost hívni. A lányanyák szégyent hoztak elsősorban önmagukra, és leánytestvéreikre is. Nemcsak őket nézték le, hanem a családjukat is. Ráadásul a falusi társadalom perifériájára szorultak azáltal, hogy nem tartoztak sem a lányokhoz, sem az asszonyokhoz. Szerencsés esetben még a terhesség ideje alatt megesküdtek a legénnyel, máskor a szülés után néhány évvel házasodtak össze. Nem volt gyermektartás, de előfordult, hogy a férfi családja inkább adott a szegény lánynak végkielégítésül egy tehenet, de semmiképpen nem akarta és nem engedte meg a házasságot. Az anyakönyvekből kiderül, hogy a törvénytelennek bejegyzett gyermekek anyja sok esetben cseléd, szolgáló, napszámos, mezőgazdasági munkás, néha cigány.

9 Őket nem vették el, nem adtak nekik semmit, sőt, munkahelyükről is elbocsátották, és csak haza tudtak menni, ahol a családnak újabb terhet jelentettek. Mindenütt vannak nehéz sorsú asszonyok. Hát a leányanyák sokszorosan közéjük tartoztak. Mindenki leszólhatta , megvethette őket, gyermeküket zabinak csúfolták, kiközösítették. Becsülendő, hogy minden nehézség ellenére az általam ismert esetek egyikében sem adták a gyermekeket állami gondozásba, hanem a család vállalta, befogadta, fölnevelte őket. Ezek a lányok legtöbbször özvegy emberekhez, vagy nagyon szegényekhez, esedeg testi hibásakhoz mentek férjhez. A gyermeküket ilyenkor magukkal vitték új családjukba. Sok emberi tragédia húzódott meg az esetek nagy részében a kiszolgáltatottság miatt. Egyetlen példa a sok közül. Summás munkán a lányt a pallér megfenyegette hogy hazaküldi, ha nem engedelmeskedik neki. Nem volt választása, mert ő volt a családban a legidősebb , hat kisebb testvérére keresett, s nyáron már nem tudott volna máshová elszegődni. S amikor teherbe esett, a pallér durva volt hozzá, s csak öt év múlva vette el, mert az eset ismeretében a környékbeli lányok mind visszautasították.

10 A szülés sem volt egyszerű. Ugyanabban a szobában szültek, ahol mindnyájan aludtak. Sokszor nem volt hová kivinni a gyermekeket, mindegyik aludt tovább, miközben az anyjuk hangtalanul vajúdott. „Akkor nem nagyon jajgattak ám az asszonyok. Én is csak egyet jajdítottam, de rögtön rámszótak, hogy ne kiabájjak, mer fölébred az alvó gyerekem."" Idős orvosnő mondta el, hogy 1946-ban szülő nőhöz hívták az egyik faluba. Az anya kilencedik gyermekét hozta a világra, s hang nélkül viselte a fájdalmat, miközben a többi gyermek egymás hegyén-hátán feküdt, szuszogott a földre helyezett szalmazsákokon. A hetvenes évek elején egy asszony kopogott az orvosnő rendelőjében. Karjában drága pólyába és ruhácskába öltöztetett csecsemővel, s azt mondta: Doktornő, emlékszik arra az asszonyra, akinek a kilencedik gyermekét segítette a világra? Én vagyok. Elhoztam a legkisebb lányom gyermekét, hogy megmutassam. Nyomorúságban szültem az anyját, de az unokám már jobb sorsot ért. 274