Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Népesedési kérdések - Petánovics Katalin: Három Balaton-környéki falu születési arányainak és névadási szokásainak változása 1900–1960 között

Népesedési kérdések várta az esküvőjét, noha - mint saját maga bevallotta - a férje nem volt utolsó a legények között. Ennek ellenére riasztotta a polgárosultabb Balaton parti viselkedéshez szokott leányt a tőlük 10-12 km-re beljebb eső falu hagyományos paraszti életmódja. De fordítva is igaz. A várvölgyiek a meszesgyörökiekről (ma Balatongyörök) így vélekedtek: „A főggyük rossz, meszesköves, semiccse terem. Szóval szegény népek vótak. Mégis minket buta parasztoknak néztek. Nem gyüttek vóna ide azok sémi pénzér! De nem is mentünk értük." A három vizsgált község közös jellemzője, hogy határuknak a fele a Festetics család tulajdonában volt, s ez meghatározta életvitelüket, körülményeiket. Munkabíró lakóiknak nagy része részes aratással és summásmunkával kereste meg a család kenyerét idegen megyékben. Itthon pedig házhely híján a keskeny nadrágszíj parcellákon próbáltak helyet szorítani az egyre növekvő számú családtagok részére úgy, hogy a kamrából, istállóból szobát alakítottak, s így fokozatosan terjeszkedtek a szűk telken lefelé. Várvölgyön 68 család is lakott „egymás végében". Ez az építkezési forma Reziben és Zalaszántón is ismert volt, de kisebb mértékben. 1890-ben Várvölgyön egy szoba-konyhás lakásban átlagosan (kerekítve) 9 fő-, Reziben 7 fő-, Zalaszántón 6 fő lakott. A századfordulón a lakások száma nőtt, ennek következtében az 1910-es fölmérések szerint Várvölgyön, Reziben és Zalaszántón egyaránt 5 főre apadt az egy lakásra jutók száma. A legnagyobb javulás Várvölgyön következett be. Később az egyudvarban lakók eladták részüket, elköltöztek, így most már Várvölgyön is és Reziben is nagyrészt idegenek az udvarszomszédok. ' A nagycsaládok együtt éltek, néha több generáció is a szoba-konyhás lakásokban. Még a falu legmódosabb családjainál, ahol két szoba volt, ott is az egyikben szorongtak, mert az értékeket őrző első szobát csak különleges alkalmakkor használták. A legtöbb helyen a fiatalok együtt aludtak az öregszülőkkel, vagy az anyóssal, ha már csak ő élt. Ennek az egyszobában alvásnak - mint elmondták nemcsak a helyszűke volt az oka, hanem a házasélet és a nyomában járó gyermekáldás megakadályozása is. Az 1957-59-ben férjhez ment asszonyok közül többen is elpanaszolták, hogy eleinte még ők is közös szobában feküdtek az anyóssal, aki éjfélig is elbólogatott a kályha mellett, s csak azután feküdt le, amikor látta , hogy a fiatalok már alszanak. (Ritkán előfordult, hogy nem is engedték a fiatalokat egy szobában feküdni, a férfinak az istállóban volt a helye.) Ezen a vidéken ugyan nem volt divat az egyke, mert szegények voltak, és nem volt mit megóvni az elaprózódástól. Ezen kívül erős egyházi befolyás alatt álló katolikus vidékről van szó.

2 Rendszeresek voltak a missziók, ami azt jelentette, hogy valamelyik közeli kolostorból (Keszthelyről, Sümegről) szerzetesek jöttek a falvakba, akik napokon át lelkigyakorlatot tartottak. 212