Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében

Egyháztörténet felekezetek együttélése tegségeket orvosságokkal kell gyógyítani. Ámde meg lett mondva: Isten a vétkeinkért bocsátja reánk az azokért járó büntetéseket, s miután a vétek Isten által eltöröltetett, a büntetés is eltöröltetik, mivel ő az, aki megsebez és meggyógyít. Az 5. pontra: Ezzel szöges ellentétben az ellenkezőjét vallja a Szentírás szövege alapján, hogy a verembe esett marhát ki kell húzni. Emlékszik azonban arra, amit Porkoláb István tanács gyanánt adott a feleségének: ha valaki szombaton ételt tud készíteni, készítse el, nehogy emiatt hanyagolja el vasárnap az isteni szolgálatot. A 6. pontra: Az ellenkezőjét hiszi, mivel ő maga is szívesen fizet. A 7. pontra: Hasonlóképpen az ellenkezőjét [hiszi], de ezzel a kijelentéssel: a Szentírás szövege alapján hiszi, hogy ahol dicséreteket mondanak és énekelnek Istennek, és akik Istennek a nevében gyűlnek össze, ott velük van az úr. A 8. pontra: ő maga sem hiszi, de soha senkitől nem is hallotta, hogy másképpen üdvözülne, csak úgy, hogy az előrebocsátott kérdőpontokban hisz. Vajda György, cigány, 24 esztendős, hasonlóképpen elfogatott, sorrendben másodikként a harmadik vasban álló [személlyel], tudniillik a 78 esztendős Varga Istvánnal együtt kihallgattatván, az összes előrebocsátottakkal kapcsolatban vallja: az előrebocsátott kérdéseket sem nem hiszik, sem nem hallottak senkitől semmit arról, hogy azok valamely hitvallás szabályai gyanánt szolgálnak; sőt az előrebocsátott kérdőpontokkal kapcsolatban az ellenkezőjét tartják, megegyezően az előbb kitett Panyiti-féle vallomással. Az előbb részletezett kérdőpontok mellett végre annak tekintetében is megvizsgáltattak, hogy akkor miért szoktak összegyűlni a Porkoláb-téle házban, és vajon mit cselekednek ott a gyülekezésük ideje alatt. És vajon valaki előterjesztett-e ott valamilyen, az előbb elmondott pontokkal összhangban lévő, egy hitvallás szabálya gyanánt szolgáló és tartandó tanítást, vagy törekedett-e valaki arra, hogy őket az oly sokszor említett pontok elhívésére bírja? Az ilyesfajta kérdésekre a sorrendben az első [személy],"

9 miután kihallgattatott, ilyenképpen válaszol: egy bizonyos alkalommal a mezőn és éppen Porkoláb István szomszédságában valamely földet szántogatván, hogy az eke elé fogott ökrök ideoda botladozva nem a kihallgatott [személy] tetszése szerint haladtak előre, káromkodnia kellett. „Amidőn pedig Porkoláb meghallotta az általam tett káromkodásokat, hogy többé azt ne cselekedjem, ezekkel a szavakkal intett: Gyere el hozzám, meg fogom mutatni a Szentírásból neked, hogy nem szabad káromkodni, s hogy ez milyen szörnyű nagy bűn. Mit használ ugyanis, ha káromkodsz, hiszen nem teszed ez által magadat jobbá! - Ezt meghallgatván, vasárnap elmentem a házába, s ott semmi mást nem cselekedtünk, mint a Biblia felolvasását hallgattuk, aztán egy és más zsoltárokat elénekeltünk és ugyanígy Mennyei tárház kultsa című, közönséges imádságokat tartalmazó könyvből imádkoztunk, s végül onnét eltávoztunk. Ezt pedig vasárnapi napon gyakoroltuk, jobbnak ítélvén a vasárnapot a szent dolgok olvasásával tölteni, mint más haszontalan dolgokkal foglalkozni és úgy lustálkodni." - A két, sorrendben második és harmadik [személy] is kihallgattatván, ez előbb említett káromkodáson kívül ugyanezt állították. A következő és másik közgyűlésünk Szentmihály

120 helységbe, a most folyó április havának 14. napjára tűzetett és hirdettetett ki; ennek kezdetén nemes Porkoláb István és Márton saját jószántukból eljöttek, s amint jelenlétük a tudomásunkra jutott, a gyanúba vett szektával kapcsolatban őket egyenként kihallgattuk, és így vallomásukat is a következő rendben csatoltuk. Először Porkoláb István körülbelül 39 esztendős, Dob helységben lakozó nemes személy kihallgattatván, vallja: 790