Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Fazekas Csaba: Neoprotestáns mozgalmak és megítélésük a XVIII. századi Magyarországon a tiszadobi „ébredés” tükrében
Egyháztörténet, felekezetek együttélése Az 1. pontra: az egészet tagadja. A 2. pontra hasonlóképpen egyszerűen tagadja, és azt mondja, hogy a titkokat tudni, az isteni felség tulajdonsága. A 3. pontra: ostobaság lenne ezt hinni és maga a kihallgatott sem hiszi s a vasárnapi napokon tartott gyülekezésük idején sem történt közöttük más a Szentírás és a Praxis Piétatis nevezetű könyv olvasásán, az imádkozáson és a zsoltárok éneklésén kívül. A 4. pontra: sem nem hiszi, sem nem hallott senkitől ilyesfajta beszédből vagy hitvallásból; sőt az ellenkezőjét állítja: a sebet orvosságokkal kell gyógyítani. Az 5. pontra: hiszi és vallja, hogy amiképpen keresztényi dolog jótékonykodást gyakorolni, éppen így köteleztetik is minden egyes keresztény ennek a gyakorlására; sőt, hogy vasárnapi napokon teljességgel szabad a tűzhelyen tüzet rakni, ételeket főzni és azokból enni. A 6. pontra: az egészet tagadja, sőt ő maga is fizet. A 7. pontra: ezzel a ponttal kapcsolatban is ugyanaz a hitvallása, mint az egész kereszténységé. A 8. pontra: ahogyan semmilyen, a kereszténységgel ellenkező pontokat a feltételezett szektával kapcsolatban nem terjesztettek elő, úgy ilyen kegyesség nélkül való dogmáról sem hallott a legkevesebbet sem. Mindezeket pedig az összejövetelükön avégből gyakorolták, hogy ezekben a pestissel terhes körülményekben Isten haragvó arca az őáltaluk tett könyörgések által is felderüljön. Másodikként az ugyanazon helységben lakozó, írni-olvasni nem tudó, körülbelül 28 esztendős Porkoláb Márton az előrebocsátott kérdőpontokkal kapcsolatban megkérdeztetvén, mindent egyszerűen tagad és Porkoláb István előbb kijelentett vallomásával összhangban nyilatkozik az összes és hasonlóképpen minden egyes dologról. Kelt a Szentmihály helységben, április hó 14. napján, az 1741. esztendőben tartatott közgyűlésben. 2. Károlyi Sándor levele Ibrányi Istvánhoz, Szabolcs vármegye alispánjához, miután értesült a tiszadobi csoport ellen tervezett intézkedésekről 123 Karoly 4° Apr 1741. Kedves Vice Ispány 122 Eöcsém Uram! Azon T. Ns. [tekintetes nemes] Vármegyében kezdődött bizonyos új secta követőinek megh fogattatások, s examenyek 123 iránt, mit intimályon 124 nékem, és azon T. Ns. Vármegyének a Fölséges Királyi Consilium? 125 ezen acclusákbull 12 * megh láthattya kgl [kegyelmed]. Mely újságh, és annak circumstantia 127 ugyan remélem eddigh kglknéll is, mindazonáltall ha casu quo 128 mégh ex fundamento 129 nem tudná, sub manu 130 járjon végre kgl, ha valamely tartható tumultusnak 131 excitatioja 132 nélkül megh eshetik é azon emberek[ne]k incaptivatiojok? 133 ha megh eshetik, ámbár most hamar gyűlése nem lenne is másként a Ns Vmgyékk [nemes vármegyének], non sub hoc, sed alio puncto nomine praefigályon 134 kgl mennél rövidebb terminusra gyűlést és annak alkalmatosságávall a praennectalt mtimatumot 135 a T. N. Vmgyék [vármegyének] praesentálván, 1 ' 6 tétessék dispositio azon új hit szerző és követő emberek[ne]k (: a kik tudniillik nem nemesek:) incaptivatiojokrull; Ha pedigh gondolná kgl hogy megh fogattatások valamely tumultust okozhatna, ne hirtelenkegyék kgl vélle, hanem magában tartván, tudósítson engemet kgl sietve annak circumstantiáirull, ugy arrull is ha azon alkalmatossághra fogh é kívántatni assistentía, 137 és mennyi? azonnal fogok arrull is proposi191
