Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században
Egyháztörténet felekezetek együttélése akadályozták egymás hitéletét. A katolikusok harangozás követeléseivel zavarták meg a református istentiszteleteket, pl. Kadarkúton. Másutt a perselyezést igyekeztek megakadályozni, nehogy a protestánsok templomukra fordíthassák az összegyűjtött pénzt. 71 A protestánsok viszont a falvaikon átvonuló mariazelli zarándokokat verték meg. 1749-ben Szentháromság vasárnapján a szentbékállai plébános által Kapolcsra vezetett körmenetet a helybéli, valamint a kővágóörsi, köveskáli, henyei, petendi, öcsi, protestánsok csákányokkal, baltákkal felfegyverkezve megtámadták, miközben az asszonyok moslékosvödrök tartalmával öntötték le őket a helyi bíró bíztatása közepette, majd egy mezítelenre vetkőzött bolond legényt löktek közéjük. 72 A tüskevári esperes által vezetett kiscelli (celldömölki) zarándokokat 1747-ben a karakószörcsöki evangélikusok, mivel az ő harangjukat meghúzták, kövekkel megdobálták, a pap húgának ruháját megszaggatták, moslékkal leöntötték őket, miközben káromló szavakkal is illették valamennyiüket. 7 ' A felsőörsi Mária Magdolna napi búcsúból 1744-ben P. Csupord Incze bencés szerzetes vezetésével a tihanyi zarándokokat - számukra a harangozást megtagadó - füredi reformátusok botokkal, fejszékkel, seprőkkel, székekkel, hordókkal felszerelve megtámadták, a zászlót vivő egykori kálvinista takácsmesterről a ruhát letépték, valamennyiüket papjukkal együtt alaposan elverték. A szerzetest Polányi János mentette ki a kezükből. A velük levő Mária szobrot a támadók dühétől, az összetöréstől, a hívek testükkel védték meg. 74 Mária személyét sajnálatos módon az erőszakosan térítő római katolikus egyházzal és annak képviselőivel azonosították, nem egyszer a legdurvább jelzőkkel illetve. A nemesvámosi Szűcs György szerint „olyan a szent Szűz Mária, mint az ő felesége". Kántor Gergely az imádságoskönyvön meglátva a boldogságos Szűz képét, mondta: „...micsoda fekete ördög az!" Csizmazia Dávidné pedig Kisboldogasszony napján megjegyezte: „Nagy Asszon Kis Asszon, szinte olyan asszon, mint én! Úgy sz..t, h...tt, valamint én, nem volt különb Asszon én nálamnál!" 75 Az egész korszakon végigvonul mindezeken túl a harangozás körüli viták, torzsalkodások, esetenként tettlegességek megismétlődése. Ezen a téren visszatérő rendszerességgel voltak összecsapások: a katolikusok megkövetelték, a protestánsok megtagadták a harangozást, pl. ilyen eset volt Rátóton, Felsőörsön, Szepezden 1759-ben. 76 A haranghasználat körüli viszály három évtizedes folyamatos harcot eredményezett a balatonfüredi reformátusok és katolikusok között 1754-1788-ig. A közösen felállított haranglábat és közösen készíttetett harangot békésen használták ugyancsak közösen, mígnem vita robbant ki használata körül, amely miatt pereskedést kezdtek és ennek eredményeként a harangot a katolikusoknak ítélték. A reformátusok ebbe belenyugodni nem tudván, azt tíz esztendő múlva erővel visszaszerezték, de alispáni parancsra és egy bizottsági vizsgálatot követően az ismét a katolikusokhoz kerület. 77 Nem voltak egyedi esetek egyébként azok sem, amikor a protestáns több150
