Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Mészáros Veronika: Püspöklátogatás Berhidán egy fényképalbum tükrében

Egyháztörténet felekezetek együttélése Az előadás tárgyát képező püspöklátogatás egy ilyen nevezetes esemény, amely mind az egyházközség, mind a hívek életében kiemelkedő jelentőség­gel bír. Az egyházi év rendét tekintve nem tudjuk pontosan, miért pont augusztus 17-én látogatott Bánáss püspök Berhidára. Az viszont biztos, hogy ez a nap beleesik Nagyboldogasszony nyolcadába, amely a magyar egyházi évnek ki­emelkedő időszaka. 4 A püspöklátogatást időben egymás utáni szakaszokra bonthatjuk: az előké­szület, a szentmise, a körmenet, a vendéglátás, a délutáni litánia és az emlé­kezés. Az egyes szakaszokat a profán és a szent idő váltakozása is elkülöníti egymástól, az időbeli és tematikai eltéréseken kívül. Az előkészületek lelki és dologbeli felkészülésre bonthatók. A lelki felké­szülést az jelentette, hogy az ünnep előtt a hívek nagy része gyónt és áldo­zott. A dologbeli felkészülésbe a püspöklátogatás kihirdetése és a díszítés tartozott. Az esperes két héttel az ünnep előtt kihirdette a püspöklátogatást, és azokat a családokat, melyeket érintett a körmenet, végigjárta. Kérte a hí­veket, állítsanak kisoltárt, hogy méltó fogadása legyen az Oltáriszentségnek. Bár ez a feladat önkéntes volt, a hithű katolikusok magukra kötelező érvé­nyűnek tartották. A díszítés a mise helyszínének ünnepélyessé tételében, a házioltár állításában és az öltözködésben mutatkozott meg. A püspöki szent­mise a templom melletti szabadtéren zajlott. A vallásos egyesületek férfitag­jai a szabadtéri oltár állításában és a cserfaágak vágásában, kitűzésében vet­tek részt. Az asszonyok virágokkal és terítőkkel tették díszesebbé a teret. Az oltáregyleti tagok rózsa- és búzakoszorúkat készítettek. A nép azon volt, hogy minél díszesebb legyen az egész. Az öltözködést is az ünnepélyesség jellemezte, mindenki igyekezett a legszebb ruháját felvenni, ezzel is megad­va a tiszteletet az Oltáriszentségnek. Bár a háború közelsége miatt nem volt nagy jelentősége az öltözködésnek, de aki tehette azért ünneplőbe öltözött. A püspöki szentmise a tíz órai mise volt, amelyet a „Téged Isten dicsé­rünk" című hálaadó énekkel, azaz Te Deummal kezdték. A püspököt vers­sel és „Isten hozta hív nyájához" című énekkel köszöntötték, majd Szabó Fe­renc bíró a püspök kegyeibe ajánlotta Berhida községet. A mise után indult a körmenet, amelynek szent idejét a közös éneklés, valamint az Oltáriszent­ség, a zászlók és a lámpások jelenléte biztosította. A körmenet meg - meg­állt míg a püspök megszentelte a kisoltárokat és a háznépet, valamint az Ol­táriszentséggel áldást adott. A menet több óráig tartott, a templomhoz visz­szatérve a hívek a „Te Deum"-ot és a „Győzelemről énekeljünk" kezdetű énekeket énekelték. A vendéglátás a maga profán időbeliségével a körmenetet és a délutáni li­tániát választotta el egymástól. A plébánián volt a nagy ebédezés, amin a ven­dégeken és az egyházi tisztségviselőkön kívül a község vezetői is megjelen­tek. A hívek is ünnepi ételeket ebédeltek. 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom