Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - S. Lackovits Emőke: Különböző felekezetű közösségek együttélése a Veszprémi Egyházmegyében a XVII-XX. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése szakosan jegyesoktatásra kötelezték, s mivel a katolikus vallást általában nem ismerték, többeket megszégyenítettek e miatt, mint pl. Poklosin, Basaion, Csertőn, ahol a plébános durva szavakkal is illette a fiatalokat.

63 A református lelkész előtt kötött házasságot nem ismerték el, így pl. Nagybajomban 1766-ban egy tíz éve házas református párt megszégyenítő büntetésként szalmakoszorúval való esküvőre kényszerített a plébános.

64 Az ilyen túlbuzgóságra, állíthatjuk, hogy nem a püspöktől kapták a parancsot. Ezért nem véletlen, hogy ahol csak tehették, a vegyes házasságra lépők protestáns pap előtt igyekeztek esküdni, hiába tiltotta ezt a törvény. Keresztelés esetében a protestáns lelkészek a katolikus esperesek fennhatósága alá tartoztak, sőt, maguk a plébánosok ellenőrizték is őket a keresztség sakramentomának kiszolgáltatásában. Erőltették reformátusok között is a bábakeresztséget, holott azt törvényeik tiltották. Mindennapjaikat is megkeserítették , ahol lehetett, így az erőszakos, plébánosnak végzett közmunkával és különféle szolgálmányok kötelezettségével szinte egész Somogy megye területén.

65 Nem volt ritka egymás gyalázása sem: „kálvinista disznó, eretnek, pogány", „a kutyaugatás hihetőbb, mint a pápista esküvés", „a pápisták bálványosok" (azaz bálványimádók).

66 Nemesvámosi reformátusok tették azt a sokakat megbotránkoztató kijelentést, hogy inkább törökké lennének, mintsem bálványimádó pápistává.

67 Az idevaló Karácson Péter, valamint Takács Istók hangsúlyozták: „...hogysem hitünkben megháborgassanak, inkább a török partra (azaz Somogyba) megyünk, mert az hitünkben nem bánt." „...készebb volnék törökké lenni, mintsem, hogy pápista legyek..." Vagyis az üldözött, hitük gyakorlásában akadályozott reformátusok számára a legfőbb rosszat nem a török, hanem a római katolikusok és a katolikus restauráció harcosai jelentették.

68 A gyalázkodó kijelentéseknek is változatos formái hangzottak el. Szűcs György szájából pl: „...annyit szolgál az olvasó, mint a s...en való boncsok (lófarkas zászló)!" Sajnálatos, hogy az ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel mások sem fukarkodtak: „...nem kár volna az pápistákat, s mint kapják a jezsuitákat kicsapni, mint a k...

at!"

69 Hasonló megfogalmazásoknak mindkét oldalon se szeri, se száma nem volt. A törvény a protestánsok számára kötelezővé tette a római katolikus ünnepek megtartását, a céhtagoknak még a körmeneteken való részvételt is. A protestánsok erre ünneprontással válaszoltak, úgy, hogy a katolikus ünnepeken dolgoztak, pl. Öcsön 1730-ban, sőt, a református birtokos katolikus munkását is erre kényszerítette, így Mezőszentgyörgyön 1772-ben. Az őket figyelmeztető plébánosnak pedig egyszerűen nekimentek. Még a 19. század közepén is előfordult a református lakossággal szemben szankciók alkalmazása a katolikus ünnepek megtartatására, ezeken a napokon a munka szüneteltetésére, mint pl. Tótvázsonyban 1852-ben.

7

" A vak gyűlölködés a hitéleti tevékenységet sem kímélte. Ahol tudták, ott 149