Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Kósa László: Megnyitó

si néprajz viszonylag rövid idő alatt a magyar néprajzi kutatások egész intézményrendszerében megjelent, pozíciókat szerzett, önállósága kiépült. Hadd emlékeztessek arra, mert ma már annyira természetesnek vesszük, mintha mindig így lett volna, hogy az érdeklődő lelkészek nem az Állami Egyházügyi Hivatal tudomásával vagy kegyéből vesznek részt tudományos konferencián. Az pedig magától értetődik, hogy valóban az egész Kárpát-medencéből, több országból vagyunk itt együtt magyarok, de a mostani és a korábbi konferenciák előadásai nemcsak magyar vonatkozásúak, hanem a térség más népeinek kultúrájával, a kultúrák közösségével és kölcsönhatásával is foglalkoznak. Miért tartom szükségesnek fölemlegetni amin túl vagyunk, kérdezem még egyszer. Lassan egy évtized telt el azóta, hogy 1990 decemberében innen Pápától országúton több, mint ezer kilométer távolságra, Sepsiszentgyörgyön először került sor Kárpát-medencei vallási néprajzi konferenciára. A történelmi idő múlásának érzékeljük, amikor arra gondolunk, hogy akkor még egy éve sem múlott a temesvári eseményeknek és a román diktatúra bukásának. A magyar országgyűlés 1990. január 24-én szavazta meg „a lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról" szóló törvényt, amely sok évtized után ismét biztosította a valóban szabad vallásgyakorlatot és visszaadta az egyházaknak a társadalmi egyenjogúságot. Végül ezután nem sokkal zajlottak le Magyarországon az első demokratikus parlamenti választások. Tudjuk, hogy a vallási kultúra vizsgálata már korábban eredményesen feszegette az imént fölidézett korlátozást, a fölsorolt, akkor hihetetlenül közeli történelmi események azonban nyilvánvalóan hozzájárultak széles körű elfogadásához. Mint résztvevő emlékszem az első konferencia bizakodó hangulatára. Vajon hányan gondolkoztunk el azon, hogy milyen társadalmi légkör kíséri majd a következő évtizedet, amikor előretekintve elterveztük a konferenciák ismételt összehívását? Az élet számos területén kiderült, hogy politikai fordulat automatikusan nem hoz magával társadalmi fordulatot, nem változtatja meg az emberek gondolkodását, különösen nem mélyen gyökerező kulturális szokásaikat, világbani tájékozódásukat, összegzőén a mentalitást. Ma az idő múlásával növekvő távolságban jóval egyszerűbb ezt megállapítani, mint az események sodrában élve. Megvallom, kissé csodálkozom, hogy azok — többek között a néprajzosok -, akik a kultúrával és a társadalommal hivatásként foglalkoznak, nem fejtették ki véleményüket a társadalom mélyen rögzült struktúrájának és velejáróinak várhatóan lassan változó tulajdonságairól. A vallási néprajz kutatói ne tudták volna ezt, mikor munkájuk során rendszeresen szembesültek a szakrális szféra, a vallás hasonló tulajdonságaival? A mögöttünk lévő évszázadra, de annak különösen második felére gondolva, a tradicionális kultúra változásait szemlélve, különösen szembe tetsző ez a jelenség. Azért idéztem föl röviden a közelmúltat, mert szeretném a tudottnál is erősebben nyoma-