Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Kósa László: Megnyitó

tékosítani, hogy ma is léteznek, hatásukat széles körben éreztetik és nézetüket kifejezik azok a szellemi erők, amelyek hozzájárultak, hogy korábban a vallási néprajz kutatását mellőzzék vagy lefokozzák. A probléma másként vetődik föl mint akár még másfél évtizeddel ezelőtt. Nem a kutatás, hanem a vallás megítélése térhet el. A vallás világnézeti és erkölcsi alternatívát kínál, ilyenformán sérti azok érdekeit, akiknek ez a verseny nem kedvez, ezért legszívesebben kiiktatnák, de legalább perifériára tolva, jelentőségét lefokoznák. Innen ered az a sokszor hallott minősítés, hogy a vallás magánügy. A vallási néprajz kutatója pontosan tudja, hogy a vallás nem magánügy. Hogyan lenne az, ha az említett módon kínálja a társadalom számára az erkölcsi és világnézeti választás lehetőségét? Hogyan lehetne az Magyarországon, ahol a szociológiai fölmérések szerint a lakosság egyhetede rendszeres templomlátogató, még egyszer ennyien ritkábban, de részt vesznek kultuszokon, további ötven-hatvan százalék valamilyen módon vallásosnak vallja magát, az élet nagy alkalmain az emberek kétharmada igényli az egyházi szertartást, és ha már egyik egyházzal sem tart még formális kapcsolatot sem, 90%-on felüli hányaduk quasi valamelyikhez tartozónak mondja magát? Tehát jelenleg a lakosság viszonylag csekély százaléka aktívan vallástalan és/vagy teljes mértékben egyház nélküli. (Megnyitóm Thomka Miklós nemrég megjelent tanulmányának adatait és gondolatait idézi: A magyar vallási helyzet öt dimenziója. Magyar Tudomány, 1999/5.) Közbe lehet szólni, hogy mintha ellentmondásba kerültem volna előbbi állításaim némelyikével. Erre az egyik megjegyzésem az, hogy a vallásban saját érdekeikre veszélyes alternatívát látók, nyilvánvalóan nem nagy létszámú, de igen jól szervezett és szellemileg, gazdaságilag erős csoportok. Működésükhöz kétségtelenül társul a közvélemény-formálás, a társadalom sokoldalú befolyásolásának törekvése. Másik megjegyzésem, hogy ezek a szellemi erők történetileg többfélék, változó súllyal sok évtizede jelen vannak a magyar szellemi életben, tehát a kommunista ideológia egyeduralmához nem feltétlenül kötődnek. Nem célom elemzésük, nem is tartozik a konferencia témaköréhez. Mindössze arra szeretném fölhívni a vallási néprajzi konferencia résztvevőinek figyelmét, hogy a vallás megítélése szempontjából sokrétű társadalmi közegben dolgoznak. A vallásnak a második évezred végén egész régiónkban változatlanul nagy társadalmi jelentősége van. Az egyházak, a vallások legfontosabb intézményei változatlanul értékhordozó és értékőrző funkciót is ellátnak. Ismét a legfrissebb szociológiai kutatások következtetéseit idézem: a mai Magyarországon az egyházak jelentik a legszélesebb körű, a népesség legnagyobb tömegét lefedő civilszervezeti hálózatot. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy mindazok, akik valamelyik egyházat belülről jól ismerik, először gondoljanak az egyházak jelenlegi, ámbár gyakran az előző fél évszázad történéseiből adódó, sokszor bizonytalan, problémás, hiányos belső viszonyaira, azután az ország társadalmi kondíciójára.) Bár hézagosak az ismereteim, de megkoc9