Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek - Farkas Irén: Tizennyolcadik századi csíki faragott kőkeresztek

Vallásos ábrázolások, feliratok, szakrális építmények és helyek egyházhelyi nemesekre.

28 Az 1750-es összeírás szerint Darvas Péter mesterségére nézve kőfaragó, lapicider, szintén egyházhelyi nemes, aki 1748- ben 9 Rft és 54,1/4 dénárt, a következő évben 13 Rft-ot és 54,3/4 dénárt fizetett.

29 Őt említi a csíkkozmási plébánia regesztrumának bejegyzése az adósok között: „Darvas Péter kért a bátyja midőn a tusnádi kőkeresztet csinálta 1 Ftt."

30 Egy 1705-ből keltezett peres levél adata tusnádi kőfaragókról tesz említést: szentimrei Geréb János pereskedvén a tusnádiakkal, „követ alkudván azon tusnádi emberektől egy tornácra valót, az mit meg nem adtak, tavasszal tartoznak megfaragni."" Ugyancsak Kozmáson az 1750-es összeírásban szerepel Joannes Miklós, kőmíves (murarius). Felcsík esetében sajnos nem vagyunk olyan szerencsések, hogy ebből az időből neveket ismernénk meg. Az 168l-es összeírás sok kőfaragót, és kőművest említ Felcsíkon , akik a hámornál dolgoztak. Jenőfalván Szeles András, Dánfalván Both Péter, László János, Máthé Mihály, Vacsárcsiban László István, Fodor Márton szintén, Rákoson Császár Mihály kőműves. Az 1785-86-os összeírásban Csíkszék összesítésénél találtuk meg a kőbányákra vonatkozó adatokat, Zsögöd, Szentkirály mellett bejegyezve: „Lapicidisia molaris in loco libera", azaz malomkőnek való kőről beszélnek. Ugyancsak kőbányát jegyeznek be Rákos, Madéfalva és Csicsó mellett. Csíkszeredából 1645-ből származó törvényszéki iratban találtuk meg , hogy „Szereda városi Kőfaragó Jánosné Barbara asszony", perbe hívja Czeren Mihályt és Imreh Jánost.

32 A csíkjenőfalvi falujegyzőkönyvbe bejegyezték 1781- ben, egy peres ügy kapcsán, hogy a Gyergyó felé forduló határban van egy „kő hordó nevezetű hely", melynek szénafüve körül forog a vita" Ugyancsak itt találjuk, csak jóval később, 1848-ban bejegyezve: „A Fenyőhát tetején található nagy gödörből melyből néhai jenőfalvi Imre Mihály több malomkövet Ki (faragott)." A későbbi források Rákoson, Szentkirályon,

34 majd a század végén Vitos Mózes Csíkszentkirályon Szabó nevű kőfaragókat említ, s úgy tartja, hogy azok faragták a csíkszentkirályi kereszteket. A Szabó család ugyan már 1757ben feltűnik az anyakönyvben,

35 de csak a század végén, a római katolikus népiskola matriculájában találjuk meg a szülők foglalkozásánál, hogy 1877-1904 között Szabó Dávid, Szabó Imre, Székely Ignác, Bocskor Lajos, Bartis Imre kőfaragó.

36 A csíkszentkirályi népi kőfaragókról Kristó Tibor

37 szolgáltat újabb adatokat. Itt kell megemlítenem, hogy a csíkrákosi anyakönyvbe, bejegyzik a Bogát-kápolna kiadási naplójába, hogy 1887-ben a kápolna mellé állított kőkereszt készítési díjában fizettek Kosz Andrásnak 6 Ftot,

38 ugyancsak innen említ Császár László

39 kőfaragókat, Kosz Mártont, Antal Ignácot, Kosz Józsefet külön említve a sírfelirat-készítőket, Császár Imrét, Göröcs Istvánt, Székely Mihályt, mely bizonyítja, hogy a feliratozást nem mindig ugyanaz a mester faragta. Csíktusnád anyakönyvében 1867-ben megtaláljuk, hogy a Darvas család egy késői tagja , Darvas Albert, kőfaragó.

40 Csíkcsicsóban még századunkban is működött a kőfejtő,

41 1901-ben Dallio