Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Limbacher Gábor: Kápolnák és kápolnagondozók Nógrádban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága mind vonzóbban helyt adhasson. Forgách Zsigmond nádor özvegyeként eh­hez a módja is megvolt. Radványi Ferenc leírása mintegy félévszázaddal ké­sőbbi fejleményt örökíthetett meg, amikor arról tudósít, hogy az - 1698-ban született, későbbi apáca - Forgách Borbála építtette a kápolnát, amely értel­mezésünkben megújítást jelentett. Ismét néhány évtizeddel későbbi renová­lásnak feleltethető meg a Mocsáry nemzetség állítása a XIX. századból, mi­szerint „az ő eleji építették azt, határjokban lévén a' hely és a' téglán M be­tű látszván". Néphagyomány szerinti alapítása, építése viszont az égi és föl­di világ népi vallásosságbeli elválaszthatatlan összefonódását, dualisztikus közösségét, és a mennyei valóság meghatározó voltát szemlélteti. A - sokfe­lé elterjedt - legendái motívum szerint az eredeti kápolnaépítést angyalok módosították. Amit nappal az emberek építettek, azt ők másnapra odébb hordták az égiek által kijelölt helyszínre, a hegység legmagasabb, éghez leg­közelebbi nyúlványára. De magát az alapítást is mennyei jelenés motiválta: 1241-ben a tatárok elől menekülő IV. Béla király itt a Karancs erdeiben ta­lált éjszakai nyugalmat, miközben megjelent neki Szűz Mária, és megvigasz­talta őt. A vész elmúltával leánya Margit ezért építtette a kápolnát. 13 Emel­lett a nógrádszakáli kálváriakápolna és a nógrádi templomok többségének ta­núsága szerint megyeszerte a települések kozmikus léptékű kialakítása figyel­hető meg. Nemcsak a középkorban volt ez így, hanem például a dorogházi­ak túl kicsinek bizonyult templomuk helyett az új templomot 1758-ban az akkori falun kívül emelkedő magaslatra építették, 14 mintegy a község kozmi­kus hegyére, amely a földet az éggel összekapcsolja. Az adott helyzetben ez a kötődés érvényesült Tolmácson még az 1920-as években is, amikor a köz­ség azáltal terjeszkedett, hogy az I. világháborús résztvevők számára telket juttattak a korábbi uradalmi birtokból. 1924-ben még csak három család te­lepült ki, amikor megcsináltatták az ún. újfalusi vagy fiivellősi keresztet. Jel­lemző, hogy visszaemlékezés szerint előbb alkották meg a feszületet, hogy legyen ezen a részen is kereszt, mert az nélkülözhetetlen települési kellék, és csak azután keresték a helyet, ahol fölállíthatnák. 15 A borsosberényi, ma templomban tartott Mária-kegykép eredetileg az 1713-ban épült, majd lerombolt kápolnában volt elhelyezve. A hagyomány azt tartja róla, hogy a Jásztelek-puszta felé állott kápolna oltárképe volt. Egy súlyos beteg asszony ment ki imádkozni a kép előtt Szűz Máriához, és azon­nal meggyógyult. 16 Ennek emlékét a képre helyezett ezüst testrész offer, fo­gadalmi tárgy ma is mutatja. Természetfelettiként felfogott indítékból épí­tett a község kápolnát az 1739-ben pusztított pestis megszüntetésére Nógrádverőcén, önmagát Mária oltalmába helyezve; az 1762. évi fagykár ha­tására Mátraszöllősön; az 1855. évi árvíz nyomán Nepomuki Szent János számára Patakon, a dögvész távoltartásáért Dejtáron Szűz Mária, Somoskőújfalun Szent Vendel tiszteletére, egyaránt a XIX-XX. század for­dulója táján. Ugyanekkor, öltöztetős Mária-szobruk liturgikus térből való ki­405

Next

/
Oldalképek
Tartalom