Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Limbacher Gábor: Kápolnák és kápolnagondozók Nógrádban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága letve szerkezetét jelenítette meg. Protestáns falvaknál a templom mellett ennek jeleit a természeti környezet vallásos azonosításában figyelhetjük meg. Például Bánkon az egyik emelkedettebb helyet Isten dombjának nevezték, „hasonlítván azt a nép azon hegyhöz, mellyről üdvözítőnket a kísértő Sátán megkísértette".' Katolikus falvakban további építmények is idetartoznak, melyek jellemző módon természetfeletti élmények-kapcsolatok, különféle fogadalmak eredményeként jöttek létre, másrészt a parasztság társadalmi normái szabták meg alapítás vállalását, mint közösségi aktivitás, egyéni gazdasági mód, sors: ekként gyermekáldás elmaradása, illetve egyéb csapás. Ezeket jellemző térbeli elhelyezéssel a település természetfeletti jelentőségű pontjain: a község határán - se nem itt, se nem ott helyen - vagy útkereszteződésnél - mert a metszési pontból ered a bűverő, hogy a múlt századi kutató, Pintér Sándor szavait kölcsönözzük

6 - illetve hidak levegőben vezető útvonalánál emelték, a krízishelyzetek ellensúlyozására. Az evangélikusok előbb idézett vallásos földrajzi térszemlélete a katolikusoknál is megfigyelhető, s az - a felekezeti sajátosságoknak megfelelően - inspiráló hatást jelentett vallási objektumok létesítéséhez. Például Mátraszelén az egyik határbeli magaslatot Istenhegynek nevezik, melynek folklórbeli jelentősége összekapcsolódik a tetejére épített feszülettel.

7 Nógrád megyében több középkori kápolnát ismerünk, mint például a karancshegyi zarándok kápolnát." Pásztón a Szent Lőrinc plébániatemplom helyén már a 13. századot megelőzően állhatott egy román stílusban épült kápolna, amit a mai templomtorony déli támpillérre és az épület déli falában feltárt kis ablak igazol. Ugyanitt a Szentlélek kápolna 1444 körül még a városon kívül feküdt, temetővel körülvéve." Átépített formájában ma is látható. Mátraverebély-Szentkút zarándokhelyen már a 14. század végén fakápolnát építtetett Veréb Péter erdélyi alvajda, hálából csodás gyógyulásáért. Ezt a török felégette, de újabb épült, amely 1705-ig állott. Helyére ekkor kőkápolnát építettek.

10 A törökdúlást követően Dorogházán az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv arról tudósít, hogy a falun kívül van egy elhagyott kápolna, ismeretlen időben épült, most már senki sem törődik vele." Tolmácson 1743. és 1827. között állott kápolna Szent József tiszteletére.

12 A História Domus szerint Szécsény határán a 18. században 4 kápolna is állott, melyek közül a mai temetőkápolna eredetileg a mezőváros német lakosai számára épült. Történeti szempontból az egyik legrégebbi ilyen emlék, a karancshegyi kápolna keletkezési ideje és alapítójának személye bizonytalan. Az egyes kútfők eltérő adatai valószínűleg a kápolna építéstörténetének, történelmi sorsfordulóinak különböző állomásait rögzítették. így valós adatot őrizhet Bél Mátyás följegyzése, aki Pálffy Katalinra hivatkozik, hiszen ő a nógrádi ellenreformáció egyik buzgó egyéniségeként a XVII. század első felében újra építtetője lehetett az ősi kegyhelynek, hogy az a katolikus sokadalomnak 404