Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Gál Irma: Református hitközösségek vallásos életmódja a gyergyói szórványban
A mindennapok és az ünnepek vallásossága gyomány, hogy külön padsorban ülnek a férfiak és utánuk a nők. Szép hagyomány az 1848-1849-es forradalom emlékét idéző énekkarok, dalárdák szereplése is. Ilyenkor sokan érkeznek idegenből. Ez a szokás 1990 -tol él. Sokkal régebbi hagyományt őriznek az Anyák-napi meleg hangulatú ünnepségek. A családi ülésrend nem kötött ekkor, hisz a hívek legtöbbje nem itt keresztelkedett. A templomhoz, mint más tájegységről jött reformátusok, ragaszkodnak, de nem kizárólagosan birtokolják. Ami a szokások színességét illeti, igen változatos képet mutat, hiszen jöttek az ország minden sarkából és hozták magukkal a régi, előző települési helyeik szokásait, ezenkívül pedig kimutathatók a más felekezetekkel való egymás mellett élésből fakadó hatások is. Pl. a reformátusok is nagy szeretettel elfogadják a római katolikus újévi házszentelést, részt vesznek miséken, búcsúkon, közös imádkozásokon. Napjaink vallási megnyilvánulásai mind szélesebb teret kapnak, ami annak a politikának köszönhető, hogy az államhatalom a változással a vallást újból a társadalmi élet központjába helyezte. Említést érdemlő a halotti kultusz megerősödése, ami abban is megnyilvánul, hogy a családok az elhunyt tagjaiknak az egyházban igyekeznek maradandó emléket állítani. Létezik az Urvacsora-megváltás, amely a megemlékezés egyik formája. A gyergyói református hitközösségek vallásos életmódjának bemutatását még átfogóbbá teszi a más felekezetűekkel való kapcsolatuk. A keresztyén emberek életmódját meghatározza és irányítja hitbéli felfogásuk. Egyesek felfogásukat szóban nem tudják megfogalmazni, de különbséget tudnak tenni a jó és rossz között, és megérzik, hogy mit kell tenni Istennek tetszőt az adott helyzetben. - Engednek a Szent írásban lévő értékek kiteljesedésének, ezért olvassák a Szent írást, és keresik benne az Isten akaratát. Azért vesznek részt az istentiszteleteken, mert ott nemcsak imádkoznak, hálát adva a kapott megsegítésért, újabb kérések teljesüléséért könyörögnek, hanem a prédikáció segítségével megismerhetik az Istent. - A nem látott dolgok biztos tudatát átélve hitük mélységéről tesznek tanúbizonyságot. - Tudniuk kell azt is, hogy Isten Igéjének van egy átformáló hatása, ezáltal meggyőződésüknek belülről kell fakadnia. A belső meggyőződésük képezi hitük fundamentumát. - Ha nap mint nap tudatában vannak az isteni jóságnak, kegyelemnek, megváltásnak, akkor méltóképpen tudnak Hozzá imádkozni, minden bajnak, bánatnak vigaszát, egész életük irányítóját látják Benne, de nem paszszív módon, hanem aktívan, ahogyan az Ige tanítja: „Segíts magadon, az Isten is megsegít!" Ez is láttatja, hogy a hívő emberek nem buták és nem bezártak, hanem szabadok. Érzik becsületes munkájuk áldását, és tudják, II. János Pál pápa szavaival élve: „A munka van az emberért, és nem az 390
