Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Csoknyai Péter: „Nagykarácsony éccakája”

A mindennapok és az ünnepek vallásossága a betlehemek készítése népművészetté is lett, ahol egyszerű falusi fafaragók, viaszfigurakészítők a saját szűkebb világukba állították be a 2000 év előtti betlehemi eseményeket. A barokk és a rokokó korából, de a XIX. századból származó népi betlehemeknél, sok esetben a betlehemhez tartozó számos figura felállításával a mellékjelenetek között, a tulajdonképpeni esemény, Jézus születése, teljesen elvész. Ezeknek a magántuiadonokban lévő betlehemeknek volt és van ma is egy jó oldaluk, amikor a csendes adventi estéken a családok előveszik a különben az év többi részében ládákban, fiókokban tartott betlehemi figurákat, miközben nagy szeretettel tisztítják és javítják vagy újakkal kiegészítik ezeket, lélekben előkészülnek a karácsony ünnepére. A felvilágosodás korában még a katolikus európai országokban, de nálunk is, a betlehem kiszorult a templomokból, de a módosabb polgárházakból is, és a környező alpesi országokban csupán félreeső hegyi községekben, elszórt tanyákban maradt fenn. A másik tény, amelyet megállapított Schwartz Elemér, hogy nálunk, magyaroknál, széles rétegben soha sem volt elterjedve a betlehemállítás és a betlehemkészítés. Ennek hiánya, főként a XVI. századtól, történelmi fejlődésünknek volt az eredménye, így sem a képző-, sem a népművészetünkben nem fejlődhetett ki ez a kultusz, és ezzel együtt járt, hogy mi, magyarok, egészen a XX. századig nem tudtuk beállítani a betlehemi eseményeket saját magyar világunkba, melyben a XIX. századtól kezdve nagy szerepe volt a gyertyafényben ragyogó karácsonyfáknak is, amelyek az ajándékozással együtt elvonták az emberek figyelmét a karácsony lényegéről, Jézus születéséről. Erre a lényegre akarta visszavezetni a magyarságot Schwartz Elemér, amikor az 1930-as években megalapította a „Magyar Betlehemes Mozgalmat". A mozgalom egyik fő célja az volt, hogy a magyarság szélesebb köreiben elterjessze a betlehemállítás hagyományát. E célból a főváros egyes kiemelkedő pontjain életnagyságú, angyalos, pásztorlátogatta és háromkirályos betlehemeket állítottak fel. A pásztorlátogatta betlehemet az Erzsébet híd tengelyében, a Szent Gellért szobor alatti vízesés gyűjtőmedencéjében állították fel 1938-ban, a háromkirályos és angyalos betlehemet a belvárosi ferencesek templománál helyezték el. A Háromkirályokat 1940. januárjában, az angyalos betlehemet 1940. decemberében állították fel először. A figurákat Nápolyból hozatták, a felállítás munkáját Bory Jenő és Molnár Ernő irányították. A mozgalom másik fő célja az volt, hogy magyar képzőművészeket ösztökéljen betlehemek készítésére, arra törekedve, hogy minden karácsonyfa alá betlehemet állítsanak, méghozzá a külföldi jelleget mutató betlehemek helyett az ún. „magyar betlehem" jusson szóhoz. Mindezt irodalmi téren is propagálták, így jelent meg a „Magyar Betlehemesek regulája" 1938-ban; „Korunk Szava" 1937-es januári füzetében a „Magyar betle3o8