Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Csoknyai Péter: „Nagykarácsony éccakája”

A mindennapok és az ünnepek vallásossága val, valamint azzal, hogy ez hogyan jelentkezett több mint másfél évezreden át a művészetben, különösen a képző- és a népművészetben. Ezen kutatatásai eredményeit dokumentálta Jajczay Jánossal közösen összeállított, a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda által 1943-ban kiadott, de ma is aktuális „Karácsony a Művészetben" című művében. A Jézus születésével kapcsolatos betlehemi események képzőművészeti ábrázolása visszanyúlik egészen az őskeresztény korba. Ennek első képes bizonyítéka a római katakombákban fennmaradt és a III. századból származó falképrészlet a „Bölcsek hódolata". A

IV. századból származnak azok a szarkofágok, amelyeknek faragott domborművei szintén Jézus születésével foglalkoznak és ezzel kapcsolatban pásztorokat is ábrázolnak. A római szentjászol-kultusz elindulását és a betlehemállítás virágzása kezdetét egészen a IX. századig vezetik vissza, amikor az egyházias jellegű népszínjátékok kezdetüket vették. Mások szerint a betlehemállításnak az a törekvés adott lendületet, hogy azokban a korai századokban, amikor az írás és olvasás tudománya nem volt elterjedve a szélesebb néprétegeknél, a karácsonyi evangéliumot minél szemléltetőbb formában állítsák a hívek elé. Ilyen módon kerültek már korán a jászolos Jézuska mellé a Szent család, a pásztorok és a háromkirályok kép- vagy szoboralakjai. A XIII. századtól kezdve rendszeresen találunk mind neves mesterektől, mind ismeretlen festőktől származó, Jézus születésével foglalkozó festményeket, ahol a művészek mindenkori saját világukba, szűkebb környezetükbe állították be ezeket. A plasztikus figurák terjesztésében nagy szerep jutott a bábos betlehemeknek. Amikor ezeket a karácsonyi misztériumjátékokat — mert az idők folyamán nagyon elvilágiasodtak, inkább nevetésre, mint áhítatra ösztökélték a közönséget — kitiltották a templomokból, az egyház magától a betlehemtől nem tudott megválni. A XV. századtól kezdve számos adatunk van arra vonatkozóan, hogy a betlehemhez tartozó figurák készítésével kiváló mesterek, mint Dell' Acra Miklós (+1494), Mazzoni Guido (1450-1518 körül), Bagarelli Antal ( 1468-1565 körül) foglalkoztak. Ebből az időből származik a Galgóci várkápolna oltárán álló, körtefából készült, színezett szentjászol-kép. Ettől kezdve a betlehem magára öltötte minden korok művészetének jellegzetes ruháját. A legszebb alkotások ezen a téren Olaszországból, főleg Nápolyból, Németországból, Franciaországból, Spanyolországból, a Németalföldről származnak. A magánházaknál a XV-XVI. században kezdik a betlehemek felállítását. XVII. századtól kezdődően a templomokból kikerült és magántulajdonban lévő betlehemeket a karácsonykor szokásos felvonulásoknál körülhordták és mellettük pásztordalokat énekeltek. A XVIII. és XIX. században terjed el széles körben a betlehemezés ma ismert formájában. Az e területen folytatott kutatásai során Schwartz Elemér két megállapításra jutott. Először: az elmúlt századokban a fent említett országokban 367