Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Csoknyai Péter: „Nagykarácsony éccakája”
A mindennapok és az ünnepek vallásossága osztrák katolikus ifjúság „Háromkirály akciójának" keretében pár év óta rendezvényünk több éves szereplőiből alkotott csoportok magyar nyelvű köszöntőkkel keresik fel városunk magyar családjait. Miután a „Nagykarácsony éccakája" Magyarországon az elmúlt több mint 50 évben teljesen feledésbe ment, az elmúlt nyolc évben, a Magyar Betlehemes Társaság évente megrendezett Betlehemes Találkozóinak közös nagy bemutató előadásain az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban anélkül, hogy ezt tudták volna, bizonyos mértékben folytatták Volly István egykori kezdeményezését, ahol a magyar nyelvterületen működő csoportok mutatják be a saját vidékük betlehemes- és pásztorjátékait. Habár itt számos karácsonyi játék kerül bemutatásra, de ezeken keresztül csak azokat a fiatalokat ösztönzik hagyományok ápolására, ahol ezek ma is élnek, ellentétben a „Nagykarácsony éccakájával", amikor olyan városok, községek gyermekei és fiataljai is aktív szereplői lettek, méghozzá nagyszámban az előadásoknak, ahol ezeknek a játékoknak nem volt hagyománya. Az idén december 8-án lesz a 65 éves jubileuma annak, hogy Volly István a magyar tájak karácsonyi betlehemes- és pásztorjátékait, népdalait, kórusfeldolgozásait, a budapesti iskolák diákjaival bemutatta a főváros közönségének. Egyes ősz hajú nagyapák, akik velem együtt diákéveikben szereplői voltak a „Nagykarácsony éccakája" előadásoknak, régi emlékeik alapján azon gondolkodnak, hogyan lehetne egy nagyobb előadással, persze megfelelő attraktív keretben, ezt az egykori nagyszerű kezdeményezést újból elindítani az egész országban azon diadalútjára, amelyet egykor pár év alatt bejárt. Nem tudom, hogyan viszonyulnak ehhez az elgondoláshoz a vallásos néprajz mai képviselői. Ha egyáltalán tudnánk e téren valamit tenni, akkor csak közösen, mert csak így lehetne szélesebb köröket, iskolák diákjait és tanárait, valamint egyes ifjúsági szervezeteket mind a fővárosban, mind az ország más városaiban és községeiben aktivizálni. Ehhez elég anyag áll rendelkezésünkre mind a Magyar Népzene Tárában, mind Volly István gyűjteményeiben és más szakirodalmakban, amelyeket, ha másképpen nem megy, fénymásolatokban is lehetne az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. A másik dolog, amelyről szólni szeretnék, több évtizede foglalkoztat, számos művésszel, népművésszel beszéltem már róla, de úgy látszik, a mai képző- és népművészek nem látnak fantáziát, mondjam úgy üzletet a dologban. Az idea nem tőlem származik, én csupán szeretném újból útnak indítani a hazai és a Nyugaton élő magyarság körében, kezdeményezője a korábban említett dr. Komjáthy Schwartz Elemér egykori budapesti, később löweni egyetemi tanár volt, aki innen, a Felsőőrségből származott. Élete végéig tudományos vonalon foglalkozott a karácsony misztériumá3óó
