Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Jároli József: Az eleki németség szakrális néprajzának néhány jellemző vonása

A mindennapok és az ünnepek vallásossága nyok, délután a férfiak, a plébános részvételével, majd az iskolások stb. A Szent Sír őrzésére vonatkozóan nem kaptunk egyértelmű információt. Az Oltáriszentség kitétele alatt a templom főbejárata zárva volt, mert az oldalkápolna közvetlen a bejáratnál van, és a híveket nem akarták zavarni, ezért az oldalajtón lehetett közlekedni. Egyik adatközlőnk elmondta, szülei emlékeire hivatkozva, hogy a Szent Sír előtt régen idős asszonyok ültek, akik összegyűjtötték a hívek által a rászorulók részére természetben adott ún. három fehér adományt (liszt, cukor, zsírszalonna), és eljutott innen a rászorulókhoz. Ujabb adat szerint pénzadományokat tettek a hívek. Nagyszombaton reggel tűz és vízszentelés, a harangok visszatérése és ünnepélyes szentmise volt. (A nagypénteki csonkamisén a passiót a fiatalok adták elő.) A feltámadási körmenet este 6 órakor kezdődött, a körmenetig a Szent Sírnál szentségimádást tartottak. A feltámadási körmenetben részt vettek a különféle testületek saját zászlóik alatt. A díszes baldachin 4 rúdját tartó legények tiszte ugyanazokban a családokban öröklődött nemzedékről nemzedékre. A baldachin mellett 6 fáklyás haladt, ők a meglett korú férfiak közül kerültek ki, akik képviselőtestületi tagok is lehettek. A Jézuskeresés ősi hagyománya élt tovább Eleken is, amikor a hívek húsvét vasárnap hajnalban a temetőben gyülekeztek és a német fúvószenekar kíséretével vonultak be a templomba. Az Űrnapján tartott körmenetre 3-4 sátort építettek fel, mindegyiket más-más család. A sátor mellett piros-fehér-zöld virágszőnyeget helyeztek el. Minden Úrnapi sátorba tettek a családok egy-egy kis csokrot, vagy koszorút, amit miután a pap az Oltáriszentséggel a sátort elhagyta, hazavittek. Aki nem hozott virágot, a sátort díszítő virágokból vitt haza. A megszáradt csokrokat, koszorúkat a lakásban őrizték és vihar, jégeső esetén a kályhába tettek belőle. Meggyújtva ezeket azért imádkoztak, hogy az Isten őrizze meg a házat a természeti csapástól. Az eleki katolikusság két fogadalmi ünnepet ült és ül meg, szinte a község újratelepülése óta, de különösen az 1739. évi pestisjárvány óta: január 20-án Szent Fábián és Sebestyén ünnepét, május 4-én Szent Flórián ünnepét. Fábián és Sebestyén tiszteletét még eredeti lakóhelyükről hozták, majd miután az 1739. májusától októberig dühöngő pestisjárvány 150 embert ragadott el a közösségből, a pestist túlélők Szent Sebestyén égi-6 pártfogását akarták biztosítani a fogadalommal. A hívek kötelezték magukat, hogy minden szombaton napnyugta előtt fogadalmi litániát tartanak, amint ezt tudtul adja az első anyakönyv Megjegyzendők, megtartandók címen készült bejegyzése. A szentek ünnepén fogadalmi, énekes misét mondatott a közösség, Szent Sebestyén tiszteletére szentelt harangja is volt a templomnak. A szülők szívesen keresztelték e névre fiúgyermekeiket is. A községi fogadalmi ünnepen iskolaszünet volt, nyilván a munka is szünetelt. Május 4-én, Szent Flórián ünnepén a közösség ugyanúgy énekes mise mondatásáról gondoskodott. 1934. május 4-én került sor a mai templom felszentelésére is. Szomorú emléke a kitelepülni kényszerült elekieknek az a szentmise, amit a mezőberényi vasútállomáson, útban új-régi hazájuk f elé, május 4305