Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Jároli József: Az eleki németség szakrális néprajzának néhány jellemző vonása

A mindennapok és az ünnepek vallásossága én Wagenhoffer Ede plébános mondott el a fogadalmi ünnepen, 1946-ban. Korunk másik szomorú eseménye, az oroszországi kényszermunkán szenvedő hívek fogadalmat tettek, ha hazajutnak, megújítják a keresztutat a templomban, Szent Család vasárnapján hálaadó szentmisét tartanak, keresztutat végeznek. A templom védőszentjének kiválasztását is eredeti lakóhelyük hagyománya inspirálta. Sarlós Boldogasszony napján, a templom búcsúünnepén három papos ünnepélyes szentmise volt, vendégszónokkal. Gyuláról, Kétegyházáról, Lőkösházáról kereszttel, lobogókkal minden alkalomra zarándokok is jöttek. Az eleidek kereszt alatt, legalább egy lobogóval Gyulára, Kétegyházára jártak búcsúba. 1919-ig a híres radnai búcsújáróhelyet is rendszeresen felkeresték Elekről is. A fogadott ünnepek, a templombúcsú mellett Szent József, Szent Anna és Joachim, Szent Antal, Szent Rókus, Szent Notburga, Szent Vendel napját is megünnepelték. Minden év Nagyboldogasszony napján virágszentelésre került sor, rózsa, mályva, bazsalikom, kakukkfű, levendula, rozmaring került egy csokorba, amit mindenki elvitt a templomba, ahol a pap megáldotta. Minden család megőrizte, rossz időben védelmet nyújtott, tudtuk meg egyik adatközlőnktől. Eleken minden első péntek előestéjén engesztelő imaórát végeztek a Jézus Szíve oltárnál. 1900-tól Jézus Szíve ünnepét kilenced előzi meg, 1936-tól az ünnepet követő vasárnap este Jézus Szíve körmenetet tartottak. Az itt ismert népi ájtatosságok közül meg kell említeni az adventben tartott „Szűz Mária szállást keres" házaknál végzett ájtatosságot, ami régen az egész adventi időben folyt, most már Szállást keres a Szent Család ájtatosság él. Az első variációnál egy lourdesi Szűz Mária szobor vándorolt házról házra, azokhoz, akik kérték. A település területén számos keresztet állítottak családok az elmúlt évszázadok alatt. Legismertebb az 1739-ben állított Strifler kereszt, amellyet a Pestis temetőben a járványt túlélt család állíttatott fel és gondozott egészen a kitelepítésig. A kereszt a mai napig megvan. A község Kálváriája előbb a település lakott területén volt, majd 1870-ben áthelyezték a temetőbe. A mai impozáns Kálvária a temetőben 1927-ben készült el, majd 1933-ra egy magánadományból temetőkápolna is emelkedett. (A kálvária keresztje egyben a két világháború áldozatainak emlékműve. ) A vallásos társulatok közül az Oltáregylet, a Rózsafüzér Társulat, a Jézus Szíve Szövetség férfiak, úri nők, fiatal leányok, gyermekek részére alakított csoportjai működtek. 1933-ban megalakult az Actio Catholica eleki szakosztálya, amely Szociális szakosztálya az egri norma szerint végezte a szegénygondozást. Eleki adatközlők Brandt Antalné Hauck Teréz (1920), Elek, Kossuth u. 8.; Szabó Pálné Zielbauer Franciska (1929) Elek, Táncsics u. 27.; Wéber József (1919) Elek, Bartók B. u. 10. 306