Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Szabó Irén: A görög-katolikus vallásgyakorlat egy gesztusa: a csók

A mindennapok és az ünnepek vallásossága nél használt csókolásra nyújtja. Miközben a hívek a keresztet csókolják a pap mindenkit megáld az új szentelt vízzel.

4

" A haldokló mellett végzett szertartás, amelynek neve: „Szertartás a lélek távozásakor", keresztcsókolással kezdődik.

41 Útszéli vagy temetői kereszt megáldásakor a szertartás befejezése a keresztcsókolás.

42 Az evangéliumon és a kereszten kívül liturgikus előírásban csak az esküvői korona vagy koszorú megcsókolása szerepel. A koszorú, ami egyszerre halotti koszorú és a megdicsőülés koronája.

43 Ez a kettősség a liturgikus szövegben is megjelenik.

44 Az előírásokkal nem szabályozott gesztusok, így a csók is sokkal gyakoribbak a templomi szertartások során. Görög katolikus templomokban bármilyen szertartás kapcsán találkozhatunk a népi ájtatosság és a vallási érzelem ilyen kifejezésével. Ezek jelentős része természetesen épül be a különböző szertartások rendjébe. A papok is a szertartás természetes részének tekintik e szokáshagyomány által szentesített gesztusokat és ájtatossági formákat. A szertartás és népi ájtatosság szerves összekapcsolódásának jó példája a nagypénteki szentsír tisztelet, ahol az egyházi és paraliturgikus gyakorlat teljesen összeolvad. A szentsír tiszteletének korai formája valószínűleg a fentebb leírt kereszttisztelet lehetett. A kereszt nagypénteki tisztelete a nyugati egyházban máig megmaradt. A keleti és a görög katolikus egyházban nagypénteken a kereszt helyébe a sírlepel

45 kerül. A sírlepel, egy vászonra festett ikon, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Arimateai József Nikodémus segítségével sírba helyezi a halott Krisztus testét, Mária és a tanítványok pedig körülállják. A képet a nagypénteki tropár szövege szegélyezi.

46 Egyszerűbb változataiban csak a halott Krisztust ábrázolja körben a felirattal. A nagypénteki sírbatételi szertartáson ezt a leplet körmenetben körülviszik a templomon, majd a templomban elkészített sírba helyezik. A sírbatétel után minden templomban szokás a síri lepel csókolása. Ez zárja le a nagypénteki szertartást. Liturgikus előírások nem szabályozzák, nem tartalmaznak semmiféle előírást erre vonatkozóan. A szentsír a húsvéti feltámadási szertartásig a népi ájtatosságok középpontjában áll, ahol minden ájtatosságot - egyéni vagy közösségi - mindig a plascsenyica csókolásával kezdenek. A nagypénteki sírbatételi szertartást a népi gyakorlat és szemlélet párhuzamba állítja a temetési szertartással. Nem véletlenül mondják a nagypénteki szertartásra, hogy „megyünk a temetésre", „megyünk a beszentelésre".

47 Számos eleme a hivatalos és a paraliturgikus gyakorlatban is megegyezik a temetési szertartással. A sírbatételi szertartás végén a templomban levők mindannyian odajárulnak a sírhoz és csókkal tisztelik a halott Krisztus képét. Ez a gesztus nem csupán a hódolat kifejezésének egyik módja, hanem utal a temetési szertartásnak arra a részére, amikor a pap felszólítja a jelenlevőket, hogy Jertek adjunk búcsúcsókot az elhunytnak".

48 A keleti keresztények körében máig élő szokás a nyitott koporsóban kitett halottól csókkal búcsúzni. 294