Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Szabó Irén: A görög-katolikus vallásgyakorlat egy gesztusa: a csók

A mindennapok és az ünnepek vallásossága A papok gesztusai A papság szertartásvégzése sokkal erőteljesebben szabályozott, mint a híveké. E szabályokat a szertartás végzésre vonatkozó utasítások, az un. rubrikák tartalmazzák. Ezekben található a többi gesztusra vonatkozó előírás között a csók különböző formáinak időpontja és helye. Ez elsősorban a papoknak és szerpapoknak szól. A ma használatos Liturgikon Aranyszájú Szent János liturgiájának végzése során hat alkalommal írja elő különböző dolgok csókkal illetését. Meg kell csókolni az oltárt és az oltáron lévő keresztet szertartáskezdés előtt, az Evangéliumos könyvet kisbemenetkor, a könyv lapját evangélium olvasás után. Részletesebben szólok a békecsókról. A békecsók a mise fontos mozzanata mind a keleti, mind a nyugati liturgiában. A keleti egyház liturgiájában a felajánlást előzi meg, amikor a pap felszólítja a híveket a megbékélésre, és a kölcsönös szeretet kifejezésére: „Szeressük egymást, hogy egyetértően valljuk..." és a nép válasza fejezi be a mondatot: „az Atyát, a Fiút és a Szentlelket..."

22 Ez a szoros dialógus is azt szimbolizálja, „hogy békességben és szeretetben kell készülni a hit megvallására"." Ennek a mozzanatnak különböző fordításai maradtak fenn, amelyeket a csók értelmezése szempontjából tanúságos idézni. „Öleljétek meg egymást, és váltsatok békecsókot."

24 „Szeressük egymást, hogy egy lélekkel vallhassuk:"

25 „Szeressük egymást, hogy egyetértőleg valljuk."

26 A misének ez az a pontja, amikor a hit megvallásával, a teljes egység és béke megteremtésével a legfőbb misztériumot, az átváltoztatást készítik elő, a mise résztvevői: papok és hívek egyaránt, s ennek egyik eszköze volt a csók. A békecsóknak a kereszténység legkorábbi idejéből van ismert teológiai magyarázata. Jeruzsálemi Szent Kürillosz a 4. században írta az egyháztörténetben első, fennmaradt katekézist. Ötödik müsztagógikus (beavató) katekézisében így fogalmaz: „A diakónus hangosan mondja: Öleljétek meg egymást, és váltsatok békecsókot! Ne gondold, hogy ez olyan szokványos csók, amit a téren találkozó meghitt barátok váltanak egymással! Egyáltalán nem. Ez a csók összeköti a lelkeket, és biztosítja egyik a másikat arról, hogy utána nincs semmi fenntartása már. Ez a csók tehát a lelkek egységének jele, és annak kifejezése, hogy ez után száműznek minden megbántóttságot."

27 Teológiai magyarázat szerint a békecsók a közösséget fejezi ki Krisztussal. Ebben az egyház, mint menyasszony a Logosz csókját fogadja.

28 A misztikus mennyegző gondolata tehát itt is hasonlóképpen fogalmazódott meg, és fejeződik ki csók formájában, mint Jézus fogantatásánál, az Angyali üdvözlet esetében. A békecsókra történő felszólítás hosszú ideig minden résztvevőre érvényes volt. A nyugati egyházban a 13. századtól kezdi felváltani a csókot az ölelés. A 14. századtól jelennek meg a díszes, egyházművészeti szempontból is érté290