Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Szabó Irén: A görög-katolikus vallásgyakorlat egy gesztusa: a csók

A mindennapok és az ünnepek vallásossága körében szokásos ajakcsóknak történetileg korábbi formáját az orrérintést vagy orrcsókot. Folklór adatokra támaszkodva azonban cáfolja annak közkeletű értelmezését, miszerint az orrkontaktus célja a megszaglás és ezáltal egymás felismerése. Solymossy szerint az ajak- és orrcsók egyaránt a lélegzet felszívását és ezzel egymás lelkének átvételét, a lélekcserét szolgálja. A csókra vonatkozó utalások, említések több néprajzi munkában fellelhetők, de éppúgy, mint a többi gesztus esetében, összefoglaló leírásuk, elemzésük még nem történt meg. A csókot különböző szempontok szerint lehet vizsgálni. Az egyik lényeges szempont, hogy az élet szakrális vagy profán területén találkozunk-e vele. Formai tekintetben e két szféra, különösen a csók előfordulására vonatkozó korai adatok , valamint a természeti népek köréből hozható példák alapján, nem különül el élesen egymástól.

7 A csók a vallási élet területén a kereszténységen kívül a mohamedánok és zsidók körében éppúgy előfordul, mint a Távol- Keleten, Indiában a buddhizmus vallásgyakorlatában.* A csók bizonyos formái profán területről kerültek át a szakrális szférába, illetve mindkét területen hasonló formában jelentek meg. Ilyen például a hódolat és tisztelet jeléül szolgáló lábcsók, amely a császárt illette meg, de egészen századunk elejéig része volt a pápai etikettnek.

4 Ugyanez mondható el a császárnak, majd királynak járó kéz- és gyűrűcsókról. A papság esetében ez nem csupán az egyházi méltóságoknak járó tiszteleti forma volt a világi életben, hanem a keleti egyházban, különösen szláv területeken az egyházi szertartásokban máig élő gyakorlat.'" Az ókorban szokás volt a levelet lezárásként köszöntéssel és csókkal ellátni" A keresztények átvették ezt a gyakorlatot. Jó példa erre az újszövetségi apostoli levelek közül néhány.

12 A csók kapcsolatot teremt ember és ember, vagy ember és tárgy között. Formai és tartalmi szempontból különböző fajtái lehetnek." Emberek közötti kapcsolatban leggyakoribb a szemre, szájra, arcra, homlokra, vállra, kézre és lábra adott csók. Jele lehet a szerelemnek, de lehet testvéri, baráti csók, békecsók, üdvözlési forma találkozáskor és elváláskor un. búcsúcsók. Tárgyak esetében a csók a kapcsolatkeresés jele a szentként tisztelt vagy azzal valamilyen kapcsolatban lévő dologgal. Az embereket és tárgyakat illető csók tartalmi szempontból lehet azonos. Közösséget teremt, és reprezentálja ezt a közösséget, s mint ilyen, kifejez valamiféle részesedést, valami lényeginek a közös birtoklását. Kifejezheti a hódolatot (adoratio) és tiszteletet pl.: a templom küszöbének megcsókolása, az oltárcsók, istenek, szentek szobrainak, képeinek, ikonoknak, ereklyéknek, különböző relikviáknak a csókkal illetése. Lehet kérő, segítségkereső csók, amikor a segítő, oltalmazó kezét vagy lábát csókolják meg,

14 de jele lehet ez a rangkülönbségnek, megalázásnak, alávetésnek. Kifejezheti a birtoklást,

15 befogadást. Az őskeresztény egyházban az újonnan megkeresztelt , közös288