Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben
A mindennapok és az ünnepek vallásossága zetőnek, Józsa László Kunszentmárton múlt századi szentembere, ifj. Lele József tápéi búcsúvezetők és szentemberének, Faragó Józsefné jászárokszállási, Csókás Ferenc pedig bényi szentemberek tevékenységét rajzolta meg/' Alábbi ismertetésünk Nógrád, illetve a ma nagyrészt Szlovákiához tartozó történeti Hont megye egy-egy faluközösségének napjaink templomi előénekeseivel kapcsolatos megfigyelésekről, továbbá az általuk használt vallásos iratanyagról, hagyatékról számol be. A népi vallásosság közösségi formáinak kiteljesítésében az elmúlt századokban nagy szerep jutott a néphez tartozó vallási vezetőknek. A török időkben pap nélkül maradt falvak vallásos életét a licenciátusok irányították. Kereszteltek, eskettek, temettek és vezették a jámbor ájtatoságokat, a hagyományos vallási kultúra letéteményeseiként. Lecsökkent funkcióval működő kései utódaiknak tekinthetők századunkban a templomi előénekesek, búcsúvezetők, akiket napjainkban a faluközösségen belül, egy-egy vallási szerveződésen alapuló kisebb közösség vezetőiként szemlélhetünk. Általában szorosan kötődnek a helyi Rózsafüzér társulathoz és szervezésükkel, vezetésükkel, meg a hozzájuk közelálló, aktívabb vallásos segítők közreműködésével templomi imádkozási alkalmak és paraliturgikus, templomon kívüli ájtatosságok (például Szentcsaládjárás, Kánai mennyegző, lourdes-i ájtatosságok, Jézuskeresés, keresztjáró napok stb.) zajlanak, és újabbfajta imádkozási alkalmak jönnek létre (fatimai engesztelési alkalmak, szeretetláng ájtatosságai stb., 1. a mellékletben). Napjainkra kialakult jellemző tevékenységük a XIX. század második felétől, a népi írásbeliség szélesebb körűvé válásától, a nyomtatott szövegek elterjedésétől követhető. Az előénekesek, búcsúvezetők a szakrális önellátás megszervezőiként saját falujukban elterjesztői lehetnek egy-egy szokásnak, ájtatossági formának, mint például a 20. század első évtizedeiben Pásztón működött Király Imre, a környékbeli megyékben is jól ismert búcsújáró ember, akit a Szűz Mária menyegzője és a Kánai menyegző szokásának meghonosítójaként említettek. 7 Az előimádkozók az ünnepekhez kapcsolódó ájtatosságokon kívül a vasárnapi mise előtt és a délutáni Utániakon a rózsafüzért mondják el, az időszaknak megfelelő titokkal és Mária énekkel. Az énekdiktálás a helyi közösség kialakult szokásainak megfelelő módon történik. Példaképpen bemutatjuk a balassagyarmati előénekes Széles Kálmánné Dovicsiny Ilona (sz. 1919, Nógrádmarcal) 1990-es évek második felében jellemző tevékenységét. О vasár- és hétköznapokon is kétszer, reggel és este résztvesz a szentmiséken, régebben a kántor nélküli csendes miséken előénekelt. Feladatai most már csak misén kívüliek. Csütörtökönként az esti mise előtt egy órával a papi hivatásokért szentségkitétel mellett végzik a a Szeretetláng Olvasót és a Szentháromság Olvasót, a megfelelő énekekkel, majd a mise után is még imádkoznak. Minden hónap első szombatján, az esti mise után a teljes rózsafüzért elvégzik, este 9-1/2 10 óráig. Vezeti az ájtatosságot a lourdes-i jelenések emléknapjain, a házaknál 238
