Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)
A mindennapok és az ünnepek vallásossága - Lengyel Ágnes: Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben
A mindennapok és az ünnepek vallásossága Lengyel Ágnes Előénekesek és vallásos nyomtatványkészleteik jelenkori jellemzői a felföldi térségben Századunk eleje óta a néprajztudomány egyre fontosabb kutatási területe az egyéniségkutatás. Az egyéniségek szerepe a népi kultúra legkülönbözőbb ágazataiban, a népköltészettől a néptánc területéig ismert.' A népi vallásosságban is többféle szerepkörben találkozunk sajátos adottságokkal rendelkező személyiségekkel (búcsúvezetők, imádságos emberek, gyógyítók, halottlátók, Mária-dajkái, énekszerzők stb.). A témánkhoz tartozó előimádkozókról, előénekesekről a néprajz különböző ágazatait érintő tanulmányokban sok adalék látott napvilágot, főleg a népénekek kutatóinak tollából, 2 és a búcsújárások leírása során, is sok értékes adatot találunk a zarándoklatok szervezését, lebonyolítását végző búcsúvezetőkről, imádságos emberekről, népénekesekről. A laikus vallási vezetők talán legismertebb egyénisége Orosz István, akinek alakjában az önéletírását kiadó Bálint Sándor még „parasztságunk középkorias lelkivilágának" tükröződését látta. Orosz István visszaemlékezéseiből megismerhetjük a „szentember" sok vonatkozásban archaikus típusát, aki ünnepek szertartásmestereként, a licenciátusi örökség továbbéltetőjeként évszázados kultikus hagyomány gyakorlója. Költői adottság, a remeteéletre való hajlam, orvosi gyakorlat, a közösségi kultúra teljességének őrzése, de egyben megújítása és a közösség szószólójaként való fellépés jellemzik őt. 3 A népi vallásosság egyéniségeiről a szakirodalomban legutóbb a „Szentemberek" című kötetben (1998) olvashattunk. A többféle tárgykört felölelő tanulmányok között témánkhoz kapcsolódik Orosz István kortársáról - és hozzá hasonlóan a magyar „szentemberek" klasszikus típusát képviselő - Varga Lajos jászsági búcsúvezetőről megjelent tanulmány, 4 és a szintén „régi vágású szertartásmester" típusát képviselő ferencvárvölgyi Nagy Ádám Ferenc (1887-1973) előimádkozó-búcsúvezetőről szóló írás. 5 Egy református „énekdiktáló" temetéseken és istentiszteleteken való működését írta le Molnár Ambrus. Varró Ágnes egy Székesfehérvár-felső városi búcsúve237
