Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/I. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága - †Molnár Ambrus: Egyházi és vallásos élet, „diktálás”, „énelők” Nagydobronyban

A mindennapok és az ünnepek vallásossága Az éneklők és a diktálok másik alkalma a temetés, virrasztás és a halotti tor. Szanyi F.Jánosnak 3 Énekes-irkában összesen 137, különböző alkalmakra való éneket tartalmazó énekgyűjteménye van. A 4. füzetbe a virrasztáskor és a temetőben mondandó versek vannak beírva. A nagydobronyi lelkipásztor - tehát a hivatalos egyház - egyáltalán nem lelkesedik a diktálok közreműködéséért: „Sajnos itt a faluban ezt szokták meg. Régen ezeket a búcsúztató énekeket maguk a diktálok írták. Együgyű szövegük csupán arra való, hogy megríkassa a gyászolókat. Már több környező gyülekezetben evangéliumi éneket énekelnek az új énekeskönyvből és azok szebbek is, meg közelebb is állnak a mi hitünkhöz, de itt nagyon erős a ragaszkodás a régi hagyományokhoz." - állapítja meg a lelkipásztor. Temetések alkalmával a gyászoló család hívogató által hívja meg a rokonságot, a család barátait, ismerőseit a virrasztóba és a temetésre. A virrasztás időpontja a temetés előtti éjszaka, este 8 órától éjfélig. Itt kettős funkciót lát el az énekdiktáló: egyrészt a halotthoz illő éneket választ az énekes-irkájából, azokat diktálja és kezdi. Általában egy virrasztóban 1012 éneket szokott diktálni. Másrészt a virrasztás vége felé búcsúztatót mond a halott nevébe: „Szomorúan hangzik beszédemnek hangja, mert egy idős, keresztyén társunkat kísérjük holnap a sírba. Máma délelőtt, amikor megszólalt templomtornyunk nagy harangja, minden szív megremegett. Vajon ki van ily hirtelenül meghalva? Egy jó édesapát vagy jó édesanyát, vagy egy kedves gyermeket kísérünk sírjába? Kedves barátaim! Mi kik még itt élünk, a földi porsátorban, hallgassatok most az én szavamra. Feljön a nap minden reggel a tiszta égboltra, de leszáll-e rajtunk, vagy még ma eljön hozzánk a halál angyala? Ember! Készülj, mert most te vagy soron. Hogy eljő az este, lefekszel ágyadba, elalszol nyugodtan az Úr oltalmában. Semmiről sem tudhatsz álmokat látva. Im, e drága jó édesapa, ki lelkét átadta az Úr oltalmába, teste kihűl, ajka bezárul, nem mondja már több, feleségem, gyermekeim az Isten megáldjon. Azért hát sírjatok, nagyon zokogjatok, mert őtet e földi életben többé nem látjátok. Föld fedele betakarta; koporsó fedele bezárul, a sír csendes kebele elválaszt titeket nemsokára egymástul. Kedves feleségem, gyermekeim, unokáim, vejem, menyem és ti mindnyájan, végtisztesség tévő emberek, testét holnap koporsójában kikíséritek oda a temető kertbe, a sírnak szélére, letevétek testét az anyaföld mélyére. Megköszönöm szíves fáradozástok, a jó Isten áldását kérem, amíg éltek rátok." Másnap a temetés idején az énekdiktáló a lelkésszel és a jelentővel, vagy halottas emberrel együtt érkezik a halottas házhoz, ahol a szolgálattevők számára elkészített sátorban, a lelkész mellett foglal helyet. Innen diktálja azokat az előre kiválasztott énekeket, melyek a koporsó lezárása, a temetési beszéd előtti és utáni alkalmakra valók. A temetési szertartás után a lelkésszel 230